Vésztartalék

„Hónapok óta olvassuk, hogy küszöbön a harmadik világháború, közeleg a globális összeütközés. Legyünk őszinték, minden váratlan eseményre felszisszenünk, ami az orosz–ukrán összecsapást kimozdítja kényelmi zónánkból. Ennek a zónapozíciónak az volna a lényege, hogy a nukleáris fenyegetettség, a rend felbomlásának bármiféle kísérlete elmélyíti félelmeinket, ha viszont „csak” tízezrével halnak meg katonák és civilek, az pusztán járulékos veszteség. Irakból, Jugoszláviából és máshonnan is naponta érkeztek a halálhírek, mégsem hittük, nem éreztük, hogy természetellenes zónába tévednénk. Hogy miért? Mert erre szoktatott minket a világsajtó. Kényelmi zónánkban tehát hamis biztonságtudat fészkel, és legyünk őszinték, most is nehezen hihető, hogy az emberiség nagy részét érintő, pusztító világégés szélén állnánk.

Ha ugyanis Ukrajna a NATO tagja lesz, felkészülten vagy felkészületlenül, akkor már nemcsak zónák harcáról beszélhetünk. Akkor a hidegháború végén lefektetett katonai egyensúlyhelyzet bomlik fel, hiszen az Oroszország számára legfontosabb biztonsági körülményt zúzzuk szét. Ha Ukrajna valóban belép a katonai szövetségbe, akkor a nyugati világ valóságosan is háborút üzen Moszkvának, mert megsérti az érdekszféráját. Immáron nem fegyverszállítmányokkal, tanácsadókkal segíti, hanem valóságosan is Ukrajnába költözteti csapásmérő erejét. Pontosan az történne, mint amikor a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába. Ott és akkor éppúgy a nagy rivális megközelíthetőségéről, fenyegetettségéről szólt a történet, mint most, az orosz–ukrán határon.”

Nyitókép: STR / PRESS-SERVICE OF COMMANDER-IN-CHIEF OF THE UKRAINIAN ARMED FORCES / AFP