Jó, de miért hazudnak?

„Esküszöm, nem értem. Azt többnyire értem, hogy mit miért csinálnak, csak nem tetszik. Viszont nem tudom felfogni, miért éri meg a legnyilvánvalóbb dolgokról is a képünkbe hazudni, leplezni, hamisítani. Majd másnap rezzenéstelen arccal mondani az ellenkezőjét. Olyan ügyekben is, amelyek pillanatok alatt kiderülnek.

Szóval nem értem. Pláne, hogy a kormány legerősebb oldala köztudomásúan a kommunikáció, igazán kimagyarázhatnának mindent a reflexszerű tagadás helyett.

És mégis. Ha lehet, letagadják, ha végképp nem lehet, titkosítják, ha ez se megy, kussolnak róla, kérdésre sem felelnek, a sértett ártatlanság arckifejezésével hivatkoznak más sürgős feladataikra. Vagy arra, hogy karácsony van, húsvét, böjt, templomból jövés, ilyenkor csak egy tahó zavarhatja meg spirituális elmélyülésüket.

Hogy tegnap a mellüket verték: nem szavazzák meg a szankciókat, amíg az OTP ukrán feketelistán van, aztán mára belementek? Istenem. Még akár adhatnának vitaképes magyarázatot is: az OTP nem ment, de a metrókocsikat karbantartó orosz cég állítólag jöhet továbbra is javítani. Ám nem adnak, mert akkor egy másik hazugsághálóból kellene kikecmeregniük: abból, hogy a Tarlósra is csak ráerőltetett orosz metróbiznisz voltaképpen hazafias, jó üzlet volt, nem a Putyinéknak lerovandó hűbér része.”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner