A szó szeszélyes fegyver

„Átoperáláson esett túl legutóbb a »progresszió« szó is. Idegen szavaknál, szegényeknél, könnyebb a műtét. Kiherélhetők akkor is, ha ravaszul nemzeti ruhába öltöztek. Mint (elég kellemetlenül) nálunk, ahol a progresszió zászlóvivői a reformkortól a Nyugatig a legnagyobbjaink között voltak. Csak kapkodjuk a fejünket, hogyan lett a pozitív tartalmú progresszió szóból egyszercsak szitokszó.

Szegény Fricz Tamás rendszerideológus (neki sem könnyű) 2019-ben még óvott ettől: »a progresszió, a haladás, a fejlődés szavakat egyszerűen nem engedhetjük át a baloldali-liberális tábornak, mert ezeknek a szavaknak a mindennapok szintjén rögzült értelme van«. Ez persze a gyenge kezdők szövege. Emelt szinten politizálók miért zavartatnák magukat a szavak értelmével? Szívós szavalókórus és médiahálózat segítségével nagyon is lehet azon változtatni.

Pedig már azt hittem, szeszélyes változtatások kizárva, végre a nyugalom ideje köszönt ránk. Legfeljebb az évforduló okán mindenhová betolakodó Petőfi (neki nem szóltak még, hogy a haladás a nemzetek megrontója) beszél hülyeségeket jognak asztaláról, szellem napvilágáról, ilyesmi. Az legalább megnyugtató, hogy megint veszélyhelyzet van, egy napot sem hagyunk ki. A veszélyhelyzet is szeszélyes szó, nálunk éppen azt sugallja, hogy nyugi van. A kormány vigyáz ránk,

Legalábbis november 25-ig. Katalin napja még veszélyhelyzet, 26-án Virág, Atanáz és Berengár napja már nem. Egyelőre. Bár Berengár esetében szükségesnek tartanám a fokozott kormányzati óvatosságot. Ez az alak lemondatta Kövér Károly frank királyt – micsoda pimaszság egy uralkodót lekövérezni!-, és maga lett római császár. Még jó, hogy a kalandozó magyarok azért rá-rárontottak egy kicsit. Csak, hogy a tekintélytiszteletet helyreállítsák. Ez a szittya harcmodor lényege, meg talán a könnygáz.”

***

Nyitókép:Facebook