„Miután Ferenc pápára várva futószalagon szólal meg mindenki, például a püspök, aki pár évvel ezelőtt fennen hangoztatta, hogy a pápa nem tudja, mit beszél; a Kossuth Rádió nevű (szenny)csatorna igazgatója, aki mély és megalapozott antiszemitizmusáról és rasszizmusáról vált nevezetessé, s akit mocskos zsidózása és »cigózása« ellenére (vagy épp emiatt?) tavaly Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesített az állami vezetés, a díjat egyenest az »egészséges kereszténységről« szónokló »snájdig református« Gulyás Gergely kezéből átvéve, megszólalnak úgynevezett zenészek, akik ugyan egyetlen sort sem olvastak Ferenc pápától, de a következő koncertjük állami támogatását biztosítandó újra nagyszabású önbizonyító megfelelési akcióba kezdtek, s most még azok is hallatják hangjukat, akik pár éve azzal az agyonpénzelt állami és pártkedvenccel értettek egyet, aki szerint a pápa demens vénember, alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, gazember, argentin libsi, genderhívő marha, s meg kell kérni, hogy ne jöjjön Magyarországra.
Hát most mégis jön!
Így aztán szakmányban gyártják le jól bevált magyar zenei kisiparosok megannyi utánérzettől harsogó giccs-közhelyeiket, zenei kliséiket, banális dallamaikat, semmi újdonság, semmi meglepő, semmi váratlan, távolba meredő könnyes tekintetek, előre nyújtott karok, szívekre szorított tenyerek, lehunyt szempillák, mennydörgős-villámlós testrázkódtatás, transzponálás, hogy átjöjjön a földöntúli feeling, Krisztus, Oh Yeah!
Én most egy javaslattal állnék elő, püspöknek és főrádiósnak, szerkesztőnek és snájdig vagy kevésbé snájdig politikusnak, no meg Demeter Szilárd minap felállított táncdalbizottságának adresszálva. Ugyanis akad egy remek szövegíró, úgy hívják, hogy Jorge Bergoglio, felvett művésznevén Ferenc pápaként ismeri őt a nagyvilág. Közzéteszek itt néhány idézetet tőle, ezeket citálhatná politikus és szerkesztő, püspök és rasszista magyar főrádiós, s a sokat látott sanzonbizottság e szövegek megzenésítésére tehetne indítványt.”
Nyitókép: Tiziana FABI / AFP