Tessék mondani, ez már a középosztály!?

„A cikk elején elmesélt történetben szándékosan hivatkoztam a nyomorúság folyosóján közlekedőkre mint szerencsétlen sorsúakra, hiszen az országban, amelyben az OECD-kutatások szerint is hét generációba telik a társadalmi felemelkedés (tehát az alacsony jövedelmi kategóriából a középső jövedelmi kategóriába való átlépés), gyakorlatilag egy létminimumon tengődő ember sorsa meg van pecsételve. És még az utána következő hat generációé is.

Továbbá, tökéletes illúzió azt gondolni, hogy egyetlen kimerítő definíció segítségével leírható, mit jelent középosztálybelinek lenni, hiszen még a vázolt három kategória sincs minden esetben fedésben egymással, és országonként, sőt egyénenként is eltér, ki mit ért pontosan középosztálybeliségen. Akkor meg tulajdonképpen mit pufogok, mit akarok olyan nagyon számonkérni a folyosón közlekedőkön?

Luca, ideje elismerni, hogy megpróbáltad körülhatárolni a középosztálybeliségedet, de a gondolatkísérlet végére csak még jobban kirajzolódott, feltételezett pozíciód mennyire illékony. 

Ó, hát akkor már érthető a nehéz sorsú emberek láttán érzett haragod! Szegény lány, hiszen te rettegsz! Mindenféle definíció előcitálásával próbáltál belekapaszkodni ingatag osztályhelyzetedbe, és abban reménykedsz, ha a »felfelé« jutás ilyen nehézkes folyamat, hát biztosan a lefelé csúszás is az.

Nagyon erősen bízol benne, hogy nincs az a válsághelyzet, amely miatt egyik labdázás közben esetleg le találnál gurulni arról a dombról, egyenesen a nyomorúság folyosóján landolva.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay