Az emberek kiábrándultak, hiteltelennek, korruptnak és árulónak érzik a legtöbb ellenzéki politikust

„Amikor október 23-án én is ott voltam a tüntetők között, az volt a benyomásom, hogy az ott jelenlevő tömegnek is lenne arra igénye, hogy ne rekedjen meg ez a küzdelem pusztán annyiban, hogy lesz pedagógus-béremelés és esetleg visszakapják a sztrájkjogot. Valahogy a legtöbb szimpatizáns a szolidaritás gesztusán túl sokkal többet is lát most ebben a mozgalomban. Ami persze lehet, hogy teherré is válik majd a tanárok számára. Mert most meg ők kerülnek bele az ellenzéki oldal szűnni nem akaró – és amúgy teljesen érthető – Messiás-váró vágyaiba, aminek aztán persze igen nehéz megfelelni. Hiszen akkor ők lesznek a felelősek azért, ha a rendszer nem bukik meg és a küzdelem nem sikerül. Nagyon nehéz mentális teherré válhat ez.

S ezzel együtt párhuzamosan az ellenzéki politikusok értéke teljesen devalválódott. Az emberek kiábrándultak, hiteltelennek, korruptnak és árulónak érzik a legtöbb ellenzéki politikust. Legfeljebb a keménymag tart ki mellettük. Sokan közülük szinte teljesen el is tűntek a köztérből, mintha nem is lennének, nem látni, nem hallani őket. Vagy amit tesznek és amit mondanak, teljesen súlytalan.

Én azt értem, hogy a pedagógusok most nem akarják őket ott látni aktív módon a demonstrációkon. De ebben egyúttal veszélyt is látok. Hiszen azért vannak ebben az országban is politikusok, hogy beleálljanak a legfontosabb társadalmi ügyekbe. Persze nem úgy, hogy az ügyet azokat a saját hatalmuk megerősítésére használják fel, hogy ráüljenek, hanem úgy, hogy ők is harcoljanak az ügyekért a maguk sajátos eszköztárával. Mennyire feltűnő, hogy a kormánysajtó folyton azt szajkózza, hogy az ellenzéki politikusok csak ki akarják használni a pedagógusok elégedetlenségét. Vagyis ez a gondolat éppen a Fideszes narratíva! Ez senkinek nem tűnik fel?

Hosszútávon mégis abban látom a legnagyobb veszélyt, ha nem lesz újra társadalmi értékük a politikusoknak. Ha nem sikerül visszaszereznie a politikus szakmának a társadalom megbecsülését. Mert, ha ez így marad, akkor továbbra is csak a selejt áll be politikusnak, s nem azok, akik valóban alkalmasak lennének arra, hogy a köz javát szolgálják és egész életüket arra tegyék fel, hogy végre legyen változás ebben az országban.

Ehhez persze hiteles emberek kellenének és nem megélhetési politikusok. Engem rendkívül felháborít, hogy jelenleg a magyarországi politikában – az ellenzékben is – olyan szereplők dominálnak, akik nem azért politizálnak, mert hisznek valamiben, mert beállnak egy-egy fontos társadalmi ügy szolgálatába, hanem csak azért, hogy ezen a szemétdombon legalább kikaparják maguknak a gesztenyét. S mivel a többség ilyen, ezért, ha véletlenül megjelenik valaki, aki egészen más, azt közös erővel rögtön kicsinálják. Milyen sok példát tudnánk felsorolni erre!

Csakhogy tényleg igaz, hogy minden országnak olyan a politikus elitje, amilyet kitermelt magának. A mi elitünk pedig selejt! Ezt kellene társadalmi szinten realizálni és egészen más elvárásokat támasztani a politikusokkal szemben. Persze az biztos, hogy ez az időszak most a tisztulás ideje. És remélhetjük, hogy a selejt egy része végleg elhull. És ezután lehet majd egy új kezdet.”

Nyitókép: Facebook