Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Valami nagyon nincs rendben, ha Liz Truss – ekkoriban még brit külügyminiszter, később már (bukott) kormányfő – mobiltelefonját ilyen könnyen meghekkelték egy idegen hatalom ügynökei.
„Amikor Liz Truss még külügyminiszterként összekeverte a Balti-tengert a Fekete-tengerrel, miközben támogatásáról biztosította Ukrajnát, a világ tudomására hozta, hogy nem áll a helyzet magaslatán. Joe Biden amerikai elnök is hasonló malőröket követett el, például amikor összekeverte az ukránokat a magyarokkal; az ilyesmik márpedig nem pusztán személyes hiányosságokat fednek fel.
Hanem a nyugati külpolitikai elitek viselkedésére jellemző hetyke és szakszerűtlen megközelítés jellemzői a nemzeti érdekek és a biztonság kérdésében. Amikor orosz vagy kínai hivatali kollégáikkal tárgyalnak, egy betanuló politikus viselkedését veszik fel ahelyett, hogy a reálpolitikát gyakorolnák. Csak azzal vannak elfoglalva, hogy az emberi jogokból és más hasonló divatos témákból adjanak leckéket. Egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen fokú kockázatok járnak együtt a külügyekkel.
A másik és érvelhető módon fontosabb oka annak, hogy a politikai vezetők miért is nem veszik komolyan a nemzetbiztonság kérdését, az, hogy teljes mértékben komolytalanul viszonyulnak a közszolgálat eszményéhez. Egy telefonkészülék egyszerre jelent személyes kényelmet és közbiztonsági kockázatot. Azt, hogy ezt nem értik meg, alátámasztja, hogy a politikai osztály túlságosan is sok tagja a magánszempontjait helyezi az előtérbe. A politikai éthosz individualizált, teljes egészében az egyénről szóló korában a közszolgálat iránti elkötelezettség gyakran csak retorikailag értelmezhető.
Mindenki követhet el hibát és áthághatja a nemzetbiztonságból adódó kényszerhelyzetet. Nem az a valódi probléma, hogy Truss telefonját meghekkelték, Braverman pedig ostoba hibát követett el, amikor az e-mailjeit kezelte. A valódi probléma az, hogy – számos kollégájukkal egyetemben – nemtörődöm módon viszonyulnak a közszolgálat követelményeihez. Márpedig akárkinek, aki csak ilyen magas beosztást tölt be, le kell mondania a személyes kényelemről, és ügyelnie kell rá, hogy minden percben tudatában legyen a kötelezettségének.
Az egyetlen valódi tanulság, amelyet mindebből levonhatunk, az az, hogy olyan vezetőkre van szükségünk, akik alaposan elsajátították a kötelességgel járó értékeket, felelősséget és szolgálatot. Itt az ideje hát, hogy a Nyugat élén valódi vezetők álljanak.”
Nyitókép: Alexander Mak / NurPhoto / NurPhoto via AFP