Mit mond a NER-ről a Vodafone felvásárlása?

„Ez a váltás a versenykapitalista demokrácia és a monopolkapitalista pártállam között különösen látványos hazánkban. Az olyan ügyletek, mint a Vodafone államosítása és mélyállamosítása a 4iG-n keresztül, Orbán hatalmának gazdasági talapzatát erősítik. De a monopolizálódó tőkének is szüksége van arra a stabil hatalomra, amit az Orbán-kormány nyújtani tud.

Nem először fordul elő ilyen a történelemben. Elég csak elővennünk Justus Pál 1945-ben megjelent fasizmusról szóló írásait – először mint tragédia, másodszor mint bohózat, ugyebár. Így ír a szociáldemokrata költő és műfordító az I. világháború korszakáról: 

«Az ingadozó nagy iparvállalatokat és főleg nagybankokat az állami támogatás, a nyílt, vagy leplezett államosítás mentette meg az összeomlástól. Ez történt Ausztriában, Németországban, Olaszországban, de a »demokratikus országok« egész sorában is. Félreértések elkerülése céljából meg kell jegyeznünk, hogy nem az államnak a magángazdaságba való egyoldalú beavatkozásáról van szó. A gazdasági élet államosításával egyidőben és párhuzamosan az állam szerkezete is megváltozik. Új funkciókat vállal magára, a társadalmi termelőeszközök mind nagyobb részének közvetlen tulajdonosává válik, nagy, sőt csakhamar a legnagyobb vevőként és eladóként jelentkezik a piacon, — aminek következtében a piac a szó eredeti értelmében csakhamar megszűnik működni és létezni — s így befolyása döntő jelentőségű lesz a még magánjellegű áru- és tőkeforgalomban is.«

Justus Pál szerint a »demokrácia« és a »diktatúra« nem két ellentétes politikai forma, hanem a kapitalista fejlődés két egymásra következő szakasza. A fasiszta »diktatúrában« fent marad számos »formális-demokratikus intézmény«, például a formálisan demokratikus, de propagandisztikus és »teátrális« népszavazások intézménye is. A fasizmusnak ezért a diktatórikus módszerek használatánál fontosabb jellemzője az állam és a nagytőke egymásba szövődése. 

Amikor a »versenykapitalizmus« már nem versenyképes, és a piac »láthatatlan keze« csak az állam nagyon is látható segítő kezével maradhat hatékony, »piac« és »állam« végül egyveledik – ahogy a Vodafone ügyben sem élesen szétszálazható »piac« és »állam«.

 A fasizmus tehát nem leszámolás a régi »piaci« viszonyokkal, hanem azok megőrzésére tett kísérlet. Az ideológiája is a régi viszonyokat dicsőíti. A fasizmushoz leginkább a lecsúszó kispolgárság, az »új proletárok« vonzódnak, akik elvesztett privilégiumaik miatt vágyódnak kényszeresen a »normalitásra«, abban a hitben, hogy létezik a kapitalizmusnak egy »normális« változata, ahová vissza lehet térni.

Ismerős? De nem egészen ugyanaz. Justus Pál azt írja, »a fasiszta mozgalom csak akkor válik fasisztává, amikor sikerül a tömegeket megmozgatnia«, mert a fasizmus »a tömegek mozgalma a tömegek ellen«. Ilyen tömegmozgalom ma nem csak hogy nincs, de a rendszer nem is érzi szükségét. Mert nem létezik az a másik mozgalom sem, ami a tömegek mozgalma a kevesek uralma ellen…”

Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP