A Kalibr cirkálórakéták szerepe annyira redukálódott, hogy néhány hetente egy-egy négyes raj megindul a Fekete-tengeren állomásozó hajókról Ukrajna belseje felé, egy-egy talál, a többit lelövik. A nem precíziós bombák és rakéták bevetése pedig mélységesen kockázatos az egyre javuló ukrán légvédelem miatt. Az ukrán légierő sem szűnt meg teljesen, és most is folyamatos fenyegetést jelent. Az orosz légierő nem lenne képes olyan szint alatt tartani a veszteségeit, hogy megérje bevetni repülőcsoportjait tömeges támadásokban.
Egy fegyvernem maradt talpon: a tüzérség, amely a két világháború közötti, még szovjet időszak óta központi jelentőségű fegyvernem Moszkva katonai doktrínáiban. Egységeit legyártani olcsóbb, gyorsabb, a szárazföldi erőkhöz egyszerűbben integrálható. Miközben a nyugati hadseregek ilyen vagy olyan megközelítésben kidolgozták a nagyszabású légi doktrínáikat, a szovjetek a tüzérséget tartották első helyen a nagy tűzcsapásokat végrehajtó fegyvernemek között. A légierő hatótávolsága valóban nagyobb, maga az egész fegyvernem mobilisabb, de egységei sérülékenyebbek, nehezebben pótolhatók, drágábban és bonyolultabban elláthatók.”
Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij