Márki-Zay Péter hozzájárult az ellenzék gigantikus összeomlásához, de nem ő az okozója

„Még nem álltam neki, hogy megírjam, amit látok és gondolok, meg mindjárt kezdődik a műsorom, de előzetesen egy megjegyzés.

Bizonyára roppant fontos dolog, hogy húsz értelmiségi ismerősöm mennyire tart jóembernek, de az meg egy másik dolog, hogy mi a feladatom. És nem, nem az a feladatom, hogy tetszelegjek előkelőbb társaságokban, és felmondjam a leckét, amelyről vélelmezem, hogy az engem olvasók amúgy is úgy gondolják, hanem az, hogy megpróbáljam érzékelni, megérteni és előtárni a valóságot. Más kérdés, hogy mennyire sikerül, hogy hol hibázom közben, mennyire vagyok hozzá fölkészült, de ez a tevékenység lényege. Már ameddig van értelme a tevékenységnek – de ez is a tevékenységhez tartozik: folyamatosan lamentálni annak értelméről. Ahogy Esterházy idézi Thomas Mannt vagy Goethét – de ahogy írja, „minden idézet vagy Thomas Manntól vagy Goethétől való” –: »író az, akinek gondot okoz az írás«. Nincs ez máshogy az újságíróval, a publicistával, a főállású vagy hobbimegmondóval sem.

Nekem ez ügyben teljesen tiszta a lelkiismeretem; azt írtam, amit gondolok. És közben tűrtem, hogy ezernyi helyről vágják a fejemhez, hogy biztos nem is azért írom, vagy valami buborékkonszenzus elitista minősítésével igyekezzenek minősíteni és lesöpörni, legyen szó az alkotmányozásról, a koronavírusról vagy a választásokról. Most először, és utoljára szeretném elmondani, hogy kurvára nem jó érzés. Tudom, hogy úgy tűnik, de nem, nem élvezem. Csak bizonyos határok közt ez is a tevékenységhez tartozik. Ahogy a költő (Karinthy) írja: »Nem mondhatom el senkinek,/ Elmondom hát mindenkinek. / Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak / És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, / Mert álom a bűn és álom a jóság, / De minden álomnál több a valóság«.

Még valami.

Márki-Zay Péter hozzájárult az ellenzék gigantikus összeomlásához, de nem ő az okozója. Egy kívülálló, aki belecsöppent a politikába, és felolvasta az ellenzéki kommenteket. Alapvetően az ellenzéki kommentekkel van baj, és elsősorban azokkal, akik gerjesztették azokat. Ám sok százezer ember újból elhitte, hogy az az igazság, és hitt MZP-nek, MZP-ben. Nem kis részben azért, mert az ellenzéki véleményformálók és ellenzéki vezetők ezt mondták nekik. Ők is az ország részei, ahogy a fideszes szavazók sem megvett, elmaradott taplók, ahogy a szalonokban beszélnek róluk, hanem többségükben olyan hétköznapi emberek, akik egyszerűen máshogy látják a dolgokat, mint ellenzéki honfitársaik. Ám utóbbiak sem szűntek meg létezni attól, hogy ismét kiderült, kisebbségben vannak. Éppen ezért fölháborító, elfogadhatatlan, magyarázhatatlan, hogy az ellenzéki vezetők tegnap nem álltak ott Márki-Zay Péter mellett. Szégyen és gyalázat.”

Nyitókép: Facebook