Bem József a budai parton

„Amikor ükapám sebeiből lábadozott, 1849. december 22-én Fjodor Dosztojevszkij ott állt egy cölöphöz kötözve a szentpétervári Szemjonovszkij téren. Vele szemben a kivégző osztag. A halálra várt. A napfény megcsillant a fegyverek csövén. Ha kivégzik, sohasem olvassuk a Karamazov testvéreket, a Félkegyelműt, a Bűn és bűnhődést. Nem íródik meg az Ördögök, amelyből jobban megismerjük Putyint és társait, mint bármely mai írásból.

Haragudott-e ükapám s ükanyám az oroszokra? Azokra nem, »csak a fene cárra«! Gondolt-e haraggal géppuskás százados nagyapám azokra az oroszokra, akik tüdejét átlőtték a galíciai fronton?

Azokra nem, csak a mi császárunkra és királyunkra, akik a frontra küldték, s az orosz cárra, aki szembe küldte vele az ártatlan orosz katonákat. Gyűlölte-e apám azokat az oroszokat, akik tankjaikkal végig csörömpöltek Budapest utcáin 56-ban? Inkább sajnálta Ivánt és Szását, de annál inkább megvetette azokat, akik behívták őket. Nem gyűlölködni, de sohase feledni, hogy melyik oldalon kell állni. A világszabadságért életét Segesváron adó Petőfi Sándorén, a szászsebesi mezőn sebesülten fekvő Medgyes Bálintén, a hadakat vezérlő Bem Józsefén, vagy zsarnok hatalmakén.

Igaza van Donald Tusknak: a »kicsi Bém« a jó oldalon áll, ahogy mi, az ő oldalán.”

Nyitóképünkön Bem József szobra. Fotó: MTI/Mohai Balázs