A nemzet egysége

„Minden jóérzésű embert elborzaszt, amikor a gyűlöletkeltés fekete öves bajnokai, a moslékkoalícióba tömörült szélsőjobb és szélsőbal aktivistái a nemzet egységéről hadoválnak. Nincs közöttük egy sem, aki ne sértette volna már többször is vérig a nemzeti konzervatív erők legalább hárommilliós táborát, mégis arról rikácsolnak áldozati pózba vágva magukat, hogy a Fidesz osztja meg végletesen a társadalmat. A tipikus bolsevik magatartás új szintet ért el az elkövetkező esztendők köztársasági elnökének jelölésével kapcsolatban.

Mint bolond borjú az anyjának, úgy estek neki Novák Katalinnak, amikor a kormánypártok megnevezték őt mint Áder János utódját. Ócska politikai kalandorok kezdték pártkatonázni, mert a Fidesz alelnökeként is bizonyított. Sértődötten lamentáltak azon is, hogy a kormánypártok megelőzték őket azzal, hogy ők jelölték az első nőt hazánkban erre a posztra. Így aztán nehéz lesz a szebbik nemet lenéző, szülőgépnek tekintő és a konyhába zavaró bunkó macsó bandának titulálni a nemzeti kormány követőit. De a legszebb, hogy szerintük Novák Katalin nem tudja megjeleníteni a nemzet egységét.

Vajon miért nem? – kérdem illő visszafogottsággal a posztkommunista konglomerátum idült Orbán-fóbiában agonizáló szerencsétlenjeit. Mit jelent ezeknek a nemzeti egység, amit Göncz Árpád, az SZDSZ-es pártkatonából kreált „mindenki Árpi bácsija” megtestesített, de a Fideszből jőve senki nem tud utánozni? Miért van az, hogy demokrácia is csak akkor van, ha a balliberálisok vannak hatalmon, a jogállam is akkor erős, ha ők lövetik ki a magyarok szemét, és ezek szerint nemzeti egységről is csak akkor beszélhetünk, ha balliberális párt adja az államfőt?

Megáll az ember esze, ha megpróbálja megérteni a globalista újbaloldal hazai képviselőit. Azon hiszti után, amit az imént felidéztem, képes volt a kusza beszédű Márki-Zay Iványi Gábort kiizzadni Gyurcsány Ferenc magyar hangjaként a ki tudja, milyen megfontolásból elindított elnökjelölő casting csúcspontján. Állítólag szóba jött többek között Róna Péter és Elek István neve is. Mindkettő híres ugyebár az egyenlő távolságtartásról és a kiegyensúlyozott, építő jellegű kritikáiról minden politikai oldal tekintetében. Vagy nem! De Iványi Gábor esetében a legnagyobb jóindulattal sem lehet eltekinteni SZDSZ-es múltjától, a végletesen megromlott viszonyától a kormánnyal és a kormányfővel, valamint azoktól a megnyilvánulásaitól, amelyek a legundorítóbb bélyegeket igyekeztek a nemzeti oldal homlokára ragasztani pusztán azért, mert nem az ő szája íze szerint alakultak az ország dolgai.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán