Az első nagy dobás 1982-ben következik: a brüsszeli magyar külkereskedelmi kirendeltség vezetője lesz.
Ekkoriban készül róla az a jelentés, amelyben az MNVK-2 emberének nevezi a társszerv, a BM, és ha így tett, azt nyugodtan készpénznek vehetjük. Pontosan tudták, kinél ki dolgozik.
Brüsszel ekkor már régen kulcshelyszín volt, a külkereskedelem zavartalanul folyt a második világháború óta. Ex-nácik és kommunisták között, bárki, bárkivel, a lényeg a haszon, ahogyan Borvendég Zsuzsanna kutatásaiból pontosan ismerjük.
A keleti és nyugati üzletfelek jól jártak (Moszkva és a nagy cégek is a mi zsírunkból táplálkoztak), de az ország eladósodott. Ma is azt nyögjük még. Balázs elvtárs meg kapcsolatokat épített.
1987-től már a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának helyettes vezetője, 1988-tól a Kereskedelmi Minisztérium külgazdaság-politikai főosztályának igazgatója.