Az előválasztás az eddigi legkomolyabb lépése az ellenzéknek

„Az elmúlt hetek arról szóltak, hogy az ellenzéki pártok sakkoztak az előválasztási jelöltekkel, azzal, hogy melyik jelöltet melyik frakció fogadja be, ha mandátumhoz jut. Kaotikussá, átláthatatlanná vált így a jelöltek támogatásának rendszere. Visszaüthet ez az előválasztási részvételre? Elriaszthatja a szavazókat?

A kutatások és a személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy az ellenzéki szavazók egy dolgot akarnak igazán: azt, hogy az ellenzék végre »csináljon valamit«, ami közelebb viszi őket a kormányváltáshoz. Ha a 2010 óta tartó időszakot nézzük, akkor látnunk kell, hogy ez a sokat és részleteiben időnként joggal kritizált előválasztás (amire az ellenzéki összefogás miatt van szükség, arra pedig, ugye, a választási rendszer miatt) az eddigi legkomolyabb lépése az ellenzéknek.

Természetesen a pártok megállapodhattak volna tárgyalóasztal mellett is a körzetek elosztásáról, de akkor pedig az lenne a kritika tárgya, hogy nem hagytak beleszólást az ellenzéki választóknak a folyamatba... Amikor ezt az eszközt választották, nyilvánvaló volt, hogy ennyi párt együttműködése nem lesz zökkenőmentes, várható volt és a következő hónapokban még várható is, hogy lesznek viták, üzengetések, sértődések és egyebek.

De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mennyi esélye lenne akkor az ellenzéknek, ha együttműködés és az ahhoz kitalált előválasztás nélkül indulna a választáson, akkor a válasz elég egyértelmű: semmi. S hogy így mennyi lehet? A semminél biztos több.

Az egyeztetések során úgy tűnt, nem veszik figyelembe a pártok támogatottságának különbségeit. Lehet-e demokratikusnak nevezni azt, ha parlamenti küszöb alatti támogatottságú pártok akarják rákényszeríteni akaratukat a tényleges támogatottsággal bírókra?

Az előválasztás nem közjogi aktus, hanem politikai cselekedet. Az ellenzéki pártok önként döntöttek úgy, hogy ebben a rendszerben választják ki a közösen támogatott jelöltjeiket. Nyilván az egyes szereplők próbálták és most is próbálják érvényesíteni az akaratukat, erővel, meggyőzéssel, manipulációval, bármivel. Ez egy ilyen játék.

Ha megnézzük az utóbbi hetek közvélemény-kutatásait, azt látjuk, hogy a támogatottabb pártok (főleg a DK és a Jobbik) jelöltjei elhúznak a többitől. A látható pártszimpátia mennyire befolyásolhatja majd a jövő évi választási részvételt, ha a kedvelt párt jelöltjei elvéreznek az előválasztáson?

Biztos lesz ennek is némi jelentősége, hiszen minden ellenzéki pártnak van valamekkora tábora, a szavazók egy jelentős része pedig elsősorban az egyes pártokhoz kötődik. Mégis, már korábban is láttuk, hogy az ellenzéki szavazók elsöprő többségét a pártkötődésnél mintha jobban érdekelné már a kormányváltás lehetősége, és ha a pártok összefognak, hajlandók támogatni az ellenzéki jelöltet akkor is, ha nem a leginkább kedvelt pártjukhoz tartozik.

A nagy kérdés az, hogy mekkora lesz a veszteség, azaz az ellenzéki szavazók hány százaléka nem követi majd a pártok megállapodását. Jelenleg úgy látszik, hogy a Fidesz és a nem-Fidesz versenyében ennek nem lesz döntő jelentősége, de még sok minden történhet, amely megemelheti a csalódott, dezertáló ellenzéki szavazók számát.”