„A nemzet egy történelmileg kialakult, tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös haza, a közös kultúra és az abban megnyilvánuló közös lelki alkat és hangoltság tart össze.
A hivatalos hangvételű meghatározás így írja le azt, hogy mi teszi nemzetté az együtt élő emberek közösségét. Persze bőven vannak még olyan tényezők, amelyek egy nemzethez köthetnek valakit vagy éppen eltávolíthatják attól.
Teszem azt egy Amerikában élő, magyarul sem beszélő, ellenben származása szerint magyar nemzetiségű illető gond nélkül vallhatja magát magyarnak, nekünk pedig nincs semmi okunk őt ebből a közösségből kirekeszteni. Nem beszél magyarul, nem él a magyarok között, ennek ellenére magyarnak érzi magát, szereti a magyarokat, és vállalja a sorsközösséget:
tehát magyar.
Ezzel szemben ezrével élnek olyanok közöttünk, akik etnikai értelemben magyarok, viszont nem szeretik a magyarokat, beszélik a nyelvünket, mégsem gondolkodnak magyarul, és nem gondolkodnak a magyarokkal. Nem vállalják a sorsközösséget:
ezek az emberek nem magyarok.
Nem mi rekesztjük ki őket, önkéntes elhatározásuk eredménye, hogy nem tagjai a nemzetnek. Nem zárom ki persze, hogy valamilyen sekélyes magyarságtudattal ők is rendelkeznek. Néhány magyar retró termékhez szívből ragaszkodnak, esetleg nosztalgikus balatoni nyaralások emlékéhez.
A lényeg, hogy a nemzethez tartozás főként az önálló elhatározáson múlik, a napi kisebb és nagyobb döntések eredménye.
Aki otthonosan mozog a nemzetet érintő dolgokban, akit szoros szálak fűznek a nemzetéhez, annak a választás sosem nehéz, igazából olyanná válik, mint a lélegzetvétel. Ezzel szemben, aki úgy kötődik a nemzetéhez, mint ahogy a bogáncs függ a kutya hasán, annak sokkal nehezebb lesz megmaradni a közösségben.”
Fotó: MTI/Mónus Márton