Előválasztások előtt

„A koalíció számára az előválasztás a választók toborzása, a pártoknak a kedvezőbb indulási pozíció, a választópolgároknak pedig a beleszólás, a politikai participáció új élménye. A demokrácia keserédes ünnepe. Keserű folyamatban lesz édes ünnepe annak, aki nyer. Az előválasztás a tanulás lehetőségével szolgál a leendő koalíciónak, pártoknak és választópolgároknak, rövidesen meglátjuk, hogyan élnek vele.

Az előválasztás a hazai választási szabályok okozta abnormális környezetben szerveződik. Másutt a pártokon belüli jelölt-verseny érdekében szervezik. A miénk feleúton van a pártbeli és a pártközi megméretés között. A pártvezetők sem tudták eldönteni, a majdani kormányzó koalíció demokratikusan együttműködő tagjaként mutassák-e magukat, vagy a többi párttal szemben induló, bajnokságra törekvő versenyző szerepében lépjenek fel. Az előválasztások nyitányaként az együttműködő pártok magukat nevezték ki az ellenzék képviselőjének, ezt sok civil és néhány új párt is rossz néven vette.

Ugyanakkor a koalíciós jövő esélye, a NER leváltása jelentős összetartó erőt generált, amely kezelhetővé tette, de nem szüntette meg a törésvonalakat a különféle politikai mozgalmak között. Ebben az értelemben az előválasztások alkalmat nyújtanak a valahai rendszerváltás elhalasztott mérkőzéseinek folytatására. Hosszú folyamat előtt áll, akár nyer, akár veszít az ellenzék. 30 évi magyar kapitalizmus után használható baloldali és liberális felfogásokra lenne szükség, a konzervatívok sem alkották meg a maguk karakteres politikai profilját.

Az előválasztás beavatási szertartás a demokratikus folyamatokba. A pártok és a választók kezdetben arra gondoltak, hogy majd a szebb jövő bűvöletében, közösen döntik el, ki a legjobb jelölt, melyik a legjobb ellenzéki portfólió. Nem pontosan ez történt. Meglátjuk, mit eredményezett a pártok harca önmagukkal és a belebeszélő választókkal, és fordítva: a pártok mennyire képesek hallgatni a választóikra. A média a miniszterelnökök-jelöltekre figyel. De hiába, nincs önmagában kielégítő jelölt. A győztes lehet a legkevésbé elutasított; kemény, karakteres vagy mosolygó, okos, tapasztalt: a mostani politikai mező kezelése több áramlat intézményes együttműködését igényli.

A miniszterelnök-jelölti verseny lezárása a politika küzdelmet új keretek közé helyezi. Hogyan lehet a sokágú koalíciót működő politikai és felkészült szakmai kormányzás ígéretével összebékíteni úgy, hogy azt a választók is szeressék - itt bizony újabb innovációra lesz szükség. Az előválasztás remélhetőleg mély hatást gyakorló tanulási folyamat. Panasz, ügyeskedés, politikai önzés mellett ott az erősödő szervezettség és elkötelezettség, a támogatók és lebonyolítók növekvő professzionalizmusa. Az előválasztások után talán semmi sem marad a régiben. Utána már csak a választást kell megnyerni.”    

Fotó: MTI/EPA