Orbán és rezsimje olyan, mint az a furcsa vendég az úri klubban

„Egyre nehezebben tudom elviselni, amikor a fideszes propaganda azt harsogja, hogy az ellenzék áskálódik Magyarország ellen és azon dolgozik, hogy minél kevesebb uniós pénz jusson hazánknak. A lehető leghatározottabban állítom, hogy a kormánypárt vezetői totálisan lenézik és semmirekellő hülyének tartják azokat a fideszes szavazókat, akik ebből egyetlen vesszőt is elhisznek. Azok a kormánypárti politikusok és propaganda-inasok pedig, akik ezt komoly arccal még bele is mondják a kamerákba: bizonyosan egy sötét bugyorban végzik majd a keresztényi elszámolás idején. (Náluk csak egy fideszes politikusi kör jut még mélyebbre, akik képesek rezzenéstelenül állítani, hogy az ellenzék képviselői „gyűlölik a hazájukat”; ennél aljasabb hazugság talán nincs is.) A szándékok eredményességén és hatékonyságán mindig lehet vitatkozni, sőt versenyezni, de egymás hazaszeretetét kétségbe vonni, csak a legsötétebb fasiszta időkben szokták. Igaz, a Fidesz épp a fasiszta történelmi alakok örökségét felvállaló és követő nemzetközi politikai kalandorokkal köt Európa-ellenes szövetséget, így ez utóbbin elszörnyedni lehet, meglepődni már kevésbé. Ami pedig a hazánknak járó uniós forrásokat és azok veszélybe kerülését illeti: ideje tisztán látni és helyre tenni néhány dolgot.

A Magyarországnak járó támogatások sorsa alapvetően nem »Brüsszel« vagy az Európai Bizottság jóakaratán múlik, hanem a Fidesz-kormány döntésein. A szalonból csak azt szokás kitenni, aki nem illik oda. Jelen helyzetben Orbán és rezsimje olyan, mint az a furcsa vendég az úri klubban, aki teszkós szatyorba pakolja a svédasztal legjobb falatait, beletörli a csizmáját az abroszba, kedélyesen a szőnyegre vizel, szotyihéj köpködés közben sértegeti a többi klubtagot, majd amikor a sokadik felszólítás után a pincérek megkérik, hogy a következő fogás előtt inkább az előtérben legyen kedves várakozni, akkor jogtalanságot kiált, dühösen lever még egy-két vázát kifelé menet, de szavait így is alig érteni, mert még mindig tele van a szája pogácsával és potyog kifelé, ahogy üvöltözik. Ha a Fideszben nem értették volna a színes képeket, akkor egyszerűbben: a fociban tilos a kezezés, meg a les és nem szabad a másik lábát agyonrúgni; így, ha valaki labdával a kezében lesre fut, majd páros lábbal beletalpal a kapusba, akkor ne csodálkozzék, ha a sárgalap után villan a piros is. Ilyenkor pedig nem a bírót, nem a szabályokat, vagy a nézőket kell anyázni, hanem azt a játékost kell levenni a pályáról, aki nem érti, vagy direkt megszegi a szabályokat.”

Nyitókép: Földházi Árpád