Állatmese

„A hiénák aztán megtagadták a dögevést. Egy részük kivizsgáltatta magát, és kiderült, nincs elég ellenanyag a vérükben, vagyis nem biztos, hogy védettek a butulizmus ellen. Másik részük viszont úgy érezte, ameddig nem kapnak az elhullott állatoktól egy aláírt és két tanúval is ellenjegyzett nyilatkozatot, miszerint nevezett elhullott állat beleegyezését adja, hogy halála után testét elfogyasszák, addig dögöt enni barbárság. Ezek a hiénák egyesültek, NGO-ba tömörültek, otthagyták elmaradott, »boomer« társaikat, s legelészésbe fogtak, egyszersmind elkezdték népszerűsíteni a fűfogyasztást. Itt kezdődött a baj.

Ugyanis az antilopok egy csoportja is felébredt egy szép napon, és rádöbbent, miszerint eddigi életmódjukkal kipusztítják a sztyeppe és a szavanna ősi gyeptársulásait, ezért haladéktalanul fel kell hagyniuk a legeléssel. NGO-ba tömörültek, röplapoztak, továbbá bejártak az antilopiskolákba, népszerűsítendő az elhullott állatok fogyasztását, amellyel a kis felébredt antilopok nagy hasznot hajtanának a túlterhelt környezetüknek, és megóvnák az ősi gyeptársulásokat. Az antilopszülők nagyobb része ellenezte a woke antilopok mozgalmát, és elkergette őket az antilopiskolák környékéről is, amiből kiviláglott, túl sok még a boomer antilop. S ez még csak hagyján, de a woke antilopok egyszer csak összetalálkoztak a legelésző woke hiénákkal, és azonnal kitört a felébredtek háborúja.

Eközben a zsiráfok egy csoportja szintúgy felébredt, és rádöbbent, hogy eddigi életmódjuk halálos veszélyt jelent a lombkoronákra, ezért úgy döntöttek, északra vándorolnak, ahol nincsenek fák, így nem is eshetnek kísértésbe. El is indultak a woke zsiráfok, nagyobb részük már útközben megdöglött, együtt a legelésző hiénákkal és a dögevő antilopokkal, de néhányan eljutottak északra, ahol találkoztak azokkal a felvilágosult baglyokkal és sarki rókákkal, akik megtagadták a lemmingfogyasztást, mert a lemmingeknek is vannak jogaik. Ezek nagyon leszidták a vonuló zsiráfokat, amiért azok olyan magasan hordták az orrukat, hogy észre sem vették, mennyi vonuló lemminget tapostak el. A vonuló zsiráfok aztán megdöglöttek a szégyentől meg az éhségtől, egy haldokló kis zsiráf még megkérdezte anyukájától elhaló hangon, »mondd, mama, nem vagyunk mi teljesen hülyék?«, s a válasz az volt, hogy »de«…”