Felelünk-e őseink tetteiért?

„Mert ahogy a bölcsek, meg a slágerszerzők mondják, örökké nem tart semmi, egyszer mindenért fizetni kell. Egyelőre úgy tűnik, nem mindenkinek.

Jogi értelemben nem. Erkölcsi értelemben szerintem persze nagyon is. (Mi az hogy!) Minimális felelősségvállalásnak azt nevezném, amikor elődeink erkölcsi, emberiességi szabályokat megszegő, sajnos nem túl ritkán mások életét szándékosan tönkre tévő, avagy kioltó ténykedéseit – félretéve a rokoni kapcsolatokkal járó szolidaritást – nem vállrándítással intézzük el, hanem megítéljük.

Méghozzá az örök érvényű krisztusi erkölcsi szabályok alapján. S kivált akkor, amikor már mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy ezekből a rokoni kapcsolatokból csak és csakis hasznot akart és tudott húzni az utód, aki – miképp ősei – az emlegetett emberiességi szabályok megszegése miatt reméljük, sosem kerülhet a történelem dicsőséglapjaira.

Gondolom olvasóink többsége rájött, ez idő tájt kikkel kapcsolatban és miért is merülhet fel a címben feltett kérdés. Ugyanis naponta biztatgatja, avagy fenyegeti az úgynevezett baloldal a magyar lakosságot – élen a Dobrev, Gyurcsány házaspárral –, hogy győzelmük esetén akár törvénysértések sorozatával is!!! /Hol vagy, magyar igazságszolgáltatás?/, valamint kétharmados támogatottság hiányában is »újra tervezik« majd a jogállamot.”