Törzsi uszítás és idomitás: így tombol a woke forradalom egy New York-i elitiskolában

Paul Rossi a New York Manhattan negyedében található Grace Church High School középiskolában tanított matematikát – aztán a minap, április 13-án megjelent kritikus írása miatt elbocsátották munkahelyéről.

A cikk a korábban a New York Times-t annak „illberális”, öncenzúrázásra késztető szellemisége miatt otthagyó újságíró, Bari Weiss oldalán jelent meg.

Rossi elmondása szerint tíz éve módosított pályát, hogy tanárnak álljon, miután felfedezte, milyen szép dolog is fiatal embereknek segíteni a matematika igazságainak és szépségeinek megismerésében. 

„Tanárként elsődlegesen a diákok felé vannak kötelezettségeim. Most viszont azt kéri tőlem az iskolám, hogy azonosuljak az »antirasszizmus« tréninggel és egy olyan pedagógiával, ami hitem szerint mélységesen káros úgy rájuk, mint bárki másra, aki a kíváncsiság, az empátia és a megértés erényeit kívánja táplálni” – kezdi esszéjét Rossi. Szerinte hiába tűnik helyesnek az „antirasszista” gondolat, valójában épp önmaga ellentétéről szól, mert „arra kényszeríti a hozzám hasonló tanárokat, hogy a rasszuk alapján eltérően bánjunk a diákokkal”.

Tapasztalata szerint „annak érdekében, hogy egységes frontot képviseljünk a diákjaink előtt, a Grace tanárait arra utasítják, hogy a pedagógiai keretrendszerrel kapcsolatos kételyeinket házon belül, a »Közösségi Részvétel Irodájával« folytatott beszélgetéseinkben vessük fel”, és az antirasszista ideológiában kételkedő diákok is azt a „kihívást” kapják,

„Az iskolám, ahogy számos másik is, megszégyenítés és okoskodás útján arra készteti a diákjait, hogy elsősorban a rasszukkal azonosuljanak – már azelőtt is, hogy egyéni identitásuk kialakulna. Nyomást helyeznek rájuk, hogy véleményüket ahhoz igazítsák, ami rasszukhoz és nemükhoz társul, az ezzel nem összhangban álló egyéni tapasztalataikat pedig szorítsák a minimumra, vagy hagyják figyelmen kívül” – fogalmaz Rossi.

Beszámol arról is, hogy „az »elnyomó« státuszát megmásíthatatlan jellemzőik miatt kapja meg a diákok egy csoportja. Mindeközben pedig a függőséget, a bosszússágot és az erkölcsi felsőbbrendűséget kultiválják az »elnyomottaknak« bélyegzett diákokban”, azaz épp azon törzsies ösztönöket,

Paul Rossi

Rossi nemrég elkövette azt a hibát, hogy egy csak fehér diákoknak és tanároknak szóló Zoom-beszélgetésen (igen, az iskolában szegregált megbeszélések vannak) feltett néhány kérdést az antirasszista ideológiával kapcsolatban.

Ezután beindult ellene a gépezet: „A középiskola vezetője tájékoztatott arról, hogy filozófiai ellenvetéseim »kárt« okoztak a diákoknak, mivel ezek a témák »élet-halál kérdések, amelyek emberek húsát, vérét, csontját érintik«. Megrovásban részesültem azért, mert »úgy tettem, mintha elvek, értékek vagy vélemények egy rendszerének független képviselője lennék«, ezáltal nem szolgáltam »a nagyobb jót és a feljebbvaló igazságot«.”

Ezt követően az iskolaigazgató

emellett a következő évre Rossi munkaszerződése úgy módosult, hogy részt kell vennie a Közösségi Részvétel Irodája által megalkotott restoratív gyakorlaton, hogy „helyreállítsa a kapcsolatát a színesbőrű diákokkal”.

A matematikatanár arról számol be, hogy a diákok számára is szigorúak a kritikai rasszelméleten alapuló antirasszista tanítás kritikájára vonatkozó előírások. Az osztályszintű vagy az egész iskolát érintő összejöveteleken azt látja, hogy „egyik diák jobban kapaszkodik az elfogadható válaszok egy szűk körébe, mint a másik. A tanárok akkor dicsérik meg a meglátásaikat, ha az belefér a jelenlegi keretrendszerbe, vagy épp más területekre is kiterjeszti azt. Mindeközben az is gyakori, hogy a tanárok szólásra buzdítják a némán maradókat azzal, hogy »igenis hallanunk kell felőletek«.”

A diákokat tehát arra kényszerítik, hogy „megkötözve egyensúlyozzanak keresztül egy aknamezőn. Ez az iskola saját diszkurzív erőszak-szabályzata szerint is visszaélés” – véli Rossi. A tanár kritikusan viszonyul az úgynevezett „diákélet-megállapodáshoz” is, amelyet az iskolába való felvételkor minden diákkal aláíratnak. Ebben az áll, hogy

ha pedig a megállapodást nem teljesítik, számonkérhetőek emiatt.

Beszámol arról is, hogy nemrég egy tanári levelezőlistán komoly támogatottsága volt annak az ötletnek, hogy hivatalos listát vezessenek azokról a diákokról, akik „ellenállnak annak a kultúrának, amelyet próbálunk meghonosítani”. Az „ellenállás” példájául említették Rossi kollégái „a színvak ideológia melletti kitartást” (vagyis hogy nem veszik figyelembe a diákok bőrszínét, rasszát), „annak felvetését, hogy mindenkit tisztelni kell”, vagy egyszerűen csak a hallgatást.

Rossi elmesél egy korábbi anekdotát is. Amikor „A meggyőzés művészete” címmel vezetett kurzust, szerette volna Glenn Loury, a Brown Egyetem fekete bőrű közgazdaságtan-professzorának írásait kötelező olvasmányként előírni, ezt azonban az iskolavezetés megtiltotta neki azzal az indoklással, hogy „a Louryhoz hasonló emberek megélt tapasztalata – és ebből következő társadalomfilozófiájuk – kivétellé teszi őket azalól a szabályszerűség alól, hogy a fekete gondolkodók a strukturális rasszizmust a társadalom legfőbb akadályának tekintik”.

Az iskolavezetés ehelyett arra kérte, hogy úgynevezett „fősodratú fehér konzervatívok” olvasmányait használja, azaz

Rossi úgy véli, „teljesen egyértelműen rasszista dolog egy gondolat terjesztését annak alapján szűrni, hogy az azt képviselő személy melyik rasszba tartozik”.

„Az iskolavezetés azt állítja, hogy a szólásszabadság korlátozására azért van szükség, hogy a diákokat megvédjük a veszélyektől. De számomra világos, hogy ezek a korlátozások azért vannak, hogy az ideológiájukat védjék meg a veszélytől – a diákok lélektani és szellemi fejlődésének árán is” – összegez Rossi, akit aztán e cikke után el is bocsátottak a munkahelyéről.

*

Miután Rossit kritikus írásáért elbocsátották az iskolából, és ügye nagy médianyilvánosságot kapott, az őt kirúgó iskolaigazgatóról is kiderítette a New York Post, hogy korábban egy magánbeszélgetésben éles kritikát fogalmazott meg az antirasszista tanítási módszerekkel szemben, mondván, hogy nem ért egyet a fehér diákok démonizálásával – ezeket a gondolatokat azonban nyilvánosan nem vállalta.

*

Időközben a Grace suli diák vezérkara nyílt levélben utasította vissza az iskola működését ért kritikákat, és egyúttal hitet tettek az „antirasszista, nem-diszkriminatív jövő felé való menetelés” mellett.

Az iskolában a tandíj egyébként évente 57 ezer dollár, azaz több mint 17 millió forint.