„A nemzeti tábor tehát megerősödve közeledett a 2018-as választáshoz. Megerősödve, de elbizakodva, és kissé talán ellustulva. A hódmezővásárhelyi bukta hatalmas pofon, egy nagy lavór hideg vízzel kivitelezett ébresztő volt a polgári erőknek, hiszen egy olyan várost buktunk el, amelyikről senki sem feltételezte, hogy a közeli vagy akár a távoli jövőben elveszhet. Az immunválasz szerencsére még idejében megérkezett. Az eredmény ismert: a jobboldal felébredt, összeszedte magát, aminek következtében harmadszorra nyert a Fidesz–KDNP-pártszövetség. Most már, így néhány év távlatából bizton kijelenthető: Márki-Zay személye és győzelme volt a leghatékonyabb mozgósító erő.
De az elején említést tettünk arról, hogy Hódmezővásárhely polgármestere az interjú alatt megásta a saját politikai sírját. Ez az önmegsemmisítés három pontból tevődött össze.
Az ellenzéki polgármester szerint az összefogást el fogják árulni. Méghozzá a sötétben bujkáló ellenforradalmárok, olyan zűrös figurák, akiket megvett a Fidesz. Vagy meg fogja őket venni. Márki-Zay nem részletezte, kik ezek az alvó ügynökök és mely pártokban szundikálnak, ahogyan arról sem tett említést, hogy honnan szerezte az erre vonatkozó információit, a szövetségesei mindenesetre borzasztóan boldogok lehetnek attól, hogy az önjelölt miniszterelnök arra célozgatott, hogy az ellenzéki pártok tele vannak árulókkal.
Ugyan az ellenzék ha épp nem a vakcinák ellen hergel, akkor a közbeszerzések kapcsán szokott úgy fogalmazni, hogy Orbánék szétlopják az országot, ehhez képest Márki-Zay arról beszélt, hogy Hódmezővásárhelyen a sógora nyert meg egy pályázatot. Amit amúgy most már bán. Vagy nem is annyira, hiszen a kedves rokon adta a legjobb ajánlatot. A pontos vagy akárcsak a körülbelüli számokra nem emlékezett, de ezek pitiáner dolgok, sehol sincsenek az olyan igazán fontos tevékenységektől, mint a forradalom megszervezése.
Ez volt a legizgalmasabb. Márki-Zay ugyanis újra arról beszélt, hogy mélyen és őszintén hisz az erőszakban. Mármint nemcsak a felnőttekkel szemben, az régóta tudott dolog, mindannyian emlékszünk rá, hogy 2018-ban milyen szenvedélyesen szónokolt a lámpavasak alternatív felhasználási módjáról. Az ellenzék örök reménysége gyereket is ver. Na jó, egyelőre csak a sajátjait, más emberek csemetéit hála istennek nem szokta ütlegelni. Az édesgyermekeit viszont rendszeresen. Elsősorban dühből. Másodsorban nevelési szándékból. Vagy fordítva. E sorok írója szerint a sorrend igazából édes mindegy. Márki-Zay ezen a ponton kissé belebonyolódott a mondandójába, mert alapvetően nem egy buta ember, tehát nyilván tisztában volt vele, hogy egy politikus aláírja a halálos ítéletét, ha arról beszél, hogy dühből szokta verni a kétéves (!) gyerekét. Mert ez is elhangzott. Utána persze megpróbálta azzal enyhíteni a családon belüli erőszakot, hogy csak úgymond életet szokott menteni, és kizárólag akkor ver rá a gyereke hátsó felére, ha át akar szaladni az úton.