Íme az SZFE-hallgatók véleménye a történésekről

A Telex az SZFE hallgatóit kérdezte az eddigi történésekről és a jövőbeli tervekről:

„Erasmus+ programmal érkeztem Marosvásárhelyről, hogy az őszi félévet cserediákként az SZFE-n töltsem. Hivatalosan csak egy félévre lehet pályázni nálunk, ami esetekben meghosszabbítható. Próbáltam is hosszabbítani a második félévre, viszont az SZFE új vezetésétől azt az információt kaptam, hogy sajnos nem tudnak cserediákokat fogadni a tavaszi félévre, és időközben az Erasmus-szerződésem is lejárt, szóval nekem ez sajnos csak egyetlen félév volt. Egészen néhány nappal ezelőttig abban a félelemben tartottak, hogy nem fogják megadni a kreditjeimet időben, ezzel kockáztatva, hogy vissza kell fizetnem egészen nagy mennyiségű Erasmus-támogatást. Szerencsére ez rendeződött.

Már az Erasmus-jelentkezésnél tudtam arról, hogy valami történni fog az SZFE körül. Tudtam a modellváltás belengetéséről, arról, hogy zajlanak a demonstrációk. Mindezek ellenére úgy gondoltam, hogy érdemes bátornak lenni, és idejönni, bármi történjen. Eleinte keveset voltam bent az egyetemen, csak az óráimra jártam be, aztán egyre több emberrel ismerkedtem meg, októberre teljesen beszippantott, és teljesen a saját ügyemnek éreztem és érzem ma is azt, hogy kiálljunk egymásért, az alkotói szabadságért, kiálljunk az ellen, ha el akarnak taposni.

Az SZFE-vel kapcsolatban pusztán az új oktatók szakmai programjára, oktatási tervére vagyok kíváncsi, amire folyamatosan hivatkoznak, amire az ígéreteket alapozzák, hogy ennek mentén sokkal jobb lesz az oktatás, hiszen mégsem egy épülettől tanul a diák, és nem minden jó szakember jó pedagógus. A Freeszfe Egyesület pedig egy valódi új kezdet. Egyelőre még a tűzoltás zajlik, a károk felmérése és az építkezés előkészítése, amit persze minden eszközzel el akarnak majd lehetetleníteni. De a közösséget ismerve nagyon bizakodó vagyok, hogy ez néhány év múlva egy virágzó, gyümölcsöző, kulturális intézménnyé válik.” (Cseke Tamás, 22)

„Nem passziváltatok, és meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Az SZFE-n most zűrzavar van, a magyar színházi szakmán belül pedig kettészakadtság. Ezek problémák, amiket meg kell oldanunk, és a megoldás talán a mi kezünkben, fiatal színházi nemzedék kezében van. Együtt kell alkotunk – mert alkotni mindig lehet – a tőlünk telhető legjobbat és legőszintébbet. Meg kell mutatnunk, hogy a tiszta tehetség és alkotási vágy olyan, mint a tavirózsa: a legzavarosabb vízen keresztül is utat tör magának és kinyílik. Ha egymás felcímkézése foglal le minden energiát, a színházra aligha maradnak szabad gyökök.

Ez a konfliktus politikával átitatott kultúrháborúvá nőtte ki magát, ezen persze nem segít az otthonra kényszerülés, ami az alkotásnak nem igazán táptalaja, az ítélkezésnek annál inkább. Ebből az elfajult helyzetből nem látok olyan kiutat, ami nem károsítja rettenetesen az egyetem diákközösségét, de remélem, hogy hamarosan kiderül, csak én voltam túl korlátolt, hogy elképzeljem. Igyekszem nem hinni a pesszimista gondolataimnak, és azt remélem, hogy legalább a legifjabb színházi generáció nem szakad ketté vagy többfelé. Remélem, hogy a Free SZFE mozgalom nem válik megközelíthetetlen elefántcsonttoronnyá, és amit a legőszintébben remélek, hogy nem eszi be magát közénk, fiatal alkotók közé alattomosan és végérvényesen a gyűlölet.” (Ferenczy-Nagy Boglárka, 20)

„Az utolsó félévemet aktív státuszban fogom tölteni, de hogy végső soron a diplomámat szeretném-e az illegitim vezetők aláírásával kézhez kapni, abban már nem vagyok olyan biztos. Valószínűleg nem. Minden nagyon sűrű és indulatokkal teli volt ebben az időszakban, de már kezdek lenyugodni. A reményt már elvesztettem, hogy visszaadják a szabadságunkat, és az egész szakmát igencsak féltem ettől a hatalomtól, akik elvek helyett csakis további hatalomért küzdenek. Reménykedni tudok csak, hogy a példánkból mások is tanulnak, és nemet mondanak a jogszerűtlen beavatkozásokra és az elnyomásra, de azért hiszek benne, hogy így lesz, és pár év múlva az országunkban kiállnak magukért a jogfosztott polgárok. Én ki fogok.” (Veszelovszki Janka)

„Én már aktiváltam a félévemet a tavaszi szemeszterben – ez lenne az utolsó félévem, nyáron diplomázom. Ha diplomát szeretnék, sajnos nincs más lehetőségem, mint az SZFE kötelékében maradni. Azokkal a tanárokkal szeretném befejezni a képzésemet, akikkel elkezdtem, és akikkel másfél éve dolgozom. Mi már elkezdtük a közös munkát az osztállyal, dolgozunk a diplomamunkáinkon és a szakdolgozaton. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem most kezdtem a tanulmányaimat, és elvileg csak fél évem van hátra ebben az intézményben. A mostani gólyáknak nem lehet könnyű.

Mindig azt mondjuk, hogy az átalakítás miatt kialakult helyzet amilyen rossz és méltatlan, legalább annyira jó és felemelő is, mert egy széles körű összefogás jött létre az egyetem polgárai között, amiben iszonyatosan jó érzés létezni. A járványhelyzet nem könnyíti meg az életünket, de igyekszünk kihasználni a lehetőségeinket. Látványtervezőként én az ellenállás alatt elsősorban az arculat munkacsoportban vállaltam szerepet – ez most is így van. Személy szerint nekem nagyon hiányzik a Vas utcában való személyes találkozás és alkotás, a külső ingerek és a közös munka, de próbáljuk ezt megoldani és megteremteni virtuálisan is. Abban a helyzetben vagyok, hogy papíron az SZFE diákja maradok, azonban ez már nem az az SZFE, ahova én anno jelentkeztem, és ahol elkezdtem tanulni. A Freeszfe Egyesület létrejötte reményteli számomra, én ebben az egyesületben képzelem el majd a jövőmet, nagyon hiszek benne, és szeretném építeni. Amivel tudom, továbbra is segíteni fogom a közösséget, és remélem, hogy az igazi SZFE szellemisége megmarad számunkra.” (Artim Rebeka, 30)

„Nekem ez az utolsó félévem, ezért sok szempontot kellett megvizsgálnom, például azt, hogy át akarom-e venni a papíromat a jelenlegi »vezetőségtől«. Nagy vonalakban két lehetőséget látok magam előtt: bennmaradok az egyetemen és megkapom azt a papírt, amiért végigjártam a képzésemet, vagy hivatalos papírt nem kapva a Freeszfe szellemiségét viszem tovább. Én az utóbbit választottam. Mindenki az élethelyzetének és a lelkiismeretének kedvezőbb utat fogja választani. Megosztottság lesz, de nem a szó rossz értelmében. Tiszteletben fogjuk tartani egymás döntését, és senki nem lesz presszionálva egyik vagy másik irányba. Ez most egy olyan döntéshelyzet, ami hosszabb vagy rövidebb távon mindenképpen hatással lesz a jövőnkre. Az ellenállás továbbra is gőzerővel folyik. A követeléseink nem teljesültek, lehet, nem is fognak, de nem adjuk fel, alternatíváink vannak, és lesznek is, mint például a Freeszfe Egyesület és annak új székhelye a Damjanich utcában. Rengeteg kitartó munka van ezek mögött a folyamatok mögött.” (Darányi-F. Hanna, 20)

Kép forrása: Freeszfe Facebook-oldala