Nekünk a miniszterelnökkel van vitánk

„Csakhogy sem ő, sem az illetékes minisztere nem áll szóba önökkel.  Mi lesz annak a következménye, hogy százheten aláírtak egy petíciót? Gondolják, hogy a kuratórium visszavonulót fúj? Ha pedig nem, akkor 107 tanár feláll és lemond?

Nem tudom mi fog történni. Az egyetem szellemiségét foggal-körömmel védjük, törvénytelenségre pedig nem vagyunk hajlandóak. Zűrzavar van, a vezetés ténykedéséről inkább a sajtóból értesülünk, néhány napra is nehéz előre tervezni.

Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök viszont osztályfőnök is lesz. Lehet, hogy erre ment ki az egész? Úgy tudom, Vidnyánszky korábban – még Ascher Tamás rektorsága idején – bejelentkezett az SZFE-én hogy osztályt akar indítani. Ám akkor nem kapott erre lehetőséget. Bosszúálló hódítóként inkább elfoglalja most az egész egyetemet?

Nem tudom, mi motiválja Vidnyánszkyt, és nem is érdekel. Tetteinek sora és az azt igazoló narratíva végtelenül primitív: »Nem adtad ide a kisvödröt?? Akkor én meg összerombolom a homokváradat.« Marton László körülbelül négy éve meghívta Vidnyászkyt az akkori színészosztályunkba zenés kurzust tartani. Kétszer jött el. Aztán a hallgatók csak várták-várták, lesték a termükkel szemben lévő liftajtót, hívták őt telefonon, semmi. Amikor a telefont végre felvette egy titkárnő, rendre azt közölte, hogy a direktor úr most nem ér rá. Sűrű időszaka lehetett.

Most még több tisztsége van Vidnyánszkynak. Fullajtár Andrea azt is nyilatkozta: egy osztályfőnöknek hetente legalább három napot kell a diákjaival töltenie, éjszakába nyúlóan próbálni velük. Közben az is kiderült, kik lesznek az SZFE új tanárai, osztályfőnökei. Ön ezzel kapcsolatban megjegyezte: ezekre a nevekre lehetett számítani. Hogy érti ezt?

Nem lenne ízléses bárkit is kiemelni. A listán szereplő személyek többsége nem képvisel igazi szellemi potenciált, akadémiai tapasztalata nincs, kiválasztásuknál a szakmai szempontok helyett valami más, talán a lojalitás, az ideológiai megfelelés számíthatott.

Vidnyánszky valóban elmondta, hogy az új kurzusokon már nemzeti, keresztény szellemiségben kell tanítani, ez ugyanis eddig hiányzott az SZFE-én.

A magyar színházi és filmes egyetemi képzés új urainak egyetlen cselekedetében sem látszanak a keresztény értékek. A rombolás, amit végbe visznek, pogány és terrorisztikus tett, függetlenül attól, hogy bosszúvágyból vagy tudatlanságból fakad. És nemzetietlen is, mert megszünteti azt a hagyományt és szellemiséget, amire a magyar színház- és filmművészet évszázados eredményei épülnek. Hasonlóan fenyegető, amikor a kuratórium elnöke több nyilatkozatában is kijelenti: „a meglévő osztályokhoz nem fogunk hozzányúlni.”

Mi ebben a fenyegető?

Azt érezteti, hogy bár szeretnének hozzányúlni ezekhez az osztályokhoz is, jó volna, de ők annyira emberségesek, hogy úgy mondjam, »keresztényiek«, hogy megtűrnek minket. Meghúzhatjuk magunkat, mint egy rezervátumban.”