A kocka el van vetve

„Szabadjon vitázni arról, hogy milyen járványstratégia a helyes, de valamilyet választani kell – ez pedig megtörtént. Most már érdemes tudomásul venni, és alkalmazkodni.

Soha nem voltam karanténellenes: nekem a svéd és a japán modell imponált. Részben mert transzparens, részben mert felnőttként kezeli az állampolgárokat, részben mert nem engedi, hogy a gyógymód pusztítóbb legyen, mint a betegség, részben mert nem a közösségi médiapánik vezérli, részben pedig mert a liberális demokrácia értékeit válsághelyzetben is elsőrendűnek tekinti, és a mindenható közvélemény nyomására sem vesz erőt rajta a kínai típusú rendpártiság.

Ma sem vagyok meggyőződve a karanténpolitika helyességéről, hisz számos szigorúan szabályozó állam van, ahol a járványnak sokkal több a halálos áldozata, mint a rugalmasabban, kevesebb korlátozással védekező országokban. Nem értem, miért jó az embereket nyolc óra előtt boltokba zsúfolni, nem értem, miért rossz, ha valaki este nyolc után kocog vagy sétál egy közparkban, ahogy azt sem értettem, hogy járvány idején miért nyitják meg a stadionok lelátóit. Ja, ezt tulajdonképpen értettem.

A magam érdekében remélem, hogy a fentiekkel nem veszélyeztetem a védekezés hatékonyságát, de bárhol lehet egy párbeszédes vamzer, aki feljelent Polt Péternél, úgyhogy tisztázzuk, miért támogatom az utóbbi hetekben a karanténintézkedéseket – már azon kívül, hogy nem kívánok átélni hajnali házkutatást meg egész napos rendőrségi kihallgatást.

Amikor a Juventus leigazolta a vezetőedzői posztra Antonio Contét, az mindenáron a háromvédős rendszert erőltette, amelyet én egyáltalán nem tartottam korszerűnek, s amellyel szemben szurkolói fórumokon és baráti társaságokban számtalanszor fejtettem ki az érveimet. Azt szerettem volna, hogy a Juventus felállása 4-4-2 vagy 4-3-1-2 legyen, Conte és a klub azonban a 3-5-2 mellett kötelezte el magát – s bár a támadójáték az első félévben sokszor harmatgyenge volt, hátul összeállt a klasszikus Buffon-Chiellini-Bonucci-Barzagli védelem, amely nagyon stabillá tette a csapatot. Annak ellenére, hogy továbbra is a négyvédős szisztéma híve voltam, eszembe sem jutott, hogy idény közben változtatni kellene. Világos volt a képlet: döntött az edző, van egy koncepció, ennek szellemében igazol a klub, és ennek szellemében edz a keret, emellett most már ki kell tartani, ha mégoly sok érv is szól ellene.  Az idény végén a Juventus veretlenül nyerte meg a bajnokságot.

Ugyanígy állok most a járványkezeléshez. Magyarország és Európa emberemlékezet óta a legkeményebb télbe gyalogol bele, belátható időn belül elérhető lesz a vakcina – most már sem realitása, sem értelme nincs nincs változtatni a védekezési stratégián. Most az cselekszik helyesen, aki a kérdezés és a kritika jogát fenntartva fegyelmezetten követi a meghozott előírásokat. Lehet és érdemes is eszmét cserélni arról, hogy a három- vagy a négyvédős hadrend-e a helyes, de az biztos, hogy taktika nélkül a pályára vonulni öngyilkosság.”