„A hazai balliberális sajtóra jellemző, hogy az egymásnak ellentmondó, finom szólva is gyanús nyilatkozatokat egy ideig kritika nélkül átvették, és kicsiny kezeiket dörzsölve, kárörvendő módon, az újságírói etikára fittyet hányva, diadalmasan, fanfárok kíséretével terítették.
A ballib Indexből létrejött újabb ballib lap, a Telex járt az élen a sokszor a homofóbia határát súroló propagandagyártásban; gyakorlatilag nem volt más hír a címlapjukon, csak Szájer, Szájer meg Szájer. Eltűntek a pandémiát, a napi fertőzöttséget, a halálozásokat, a járvány terjedését taglaló anyagok, nem találtunk semmilyen hírt az amerikai elnökválasztásról, az örményországi konfliktusról, balesetekről, gyilkosságokról, csak Szájer József lebukásával voltak hajlandók foglalkozni. Mint megvadult, habzó szájú, ellenzéki trollok, úgy ünnepelték az azóta lemondott és pártjából kilépett politikus ügyét.
Sokadszorra derül ki, hogy a „függetlenobjektív” újságírók álarca harci helyzetben leesik, és a hamis győzelmi mámor által kiváltott adrenalinbomba azt is megakadályozza, hogy az álcát megigazítsák. A kormánypárt viszont levonta a tanulságokat, és a miniszterelnök azonnal jelezte, hogy vannak dolgok, amelyek – harminc év ide, harminc év oda – egyszerűen nem férnek bele a Fidesz értékrendjébe. A bajtársiasságnak is vannak a határai. (...)
Magára az ügyre visszatérve azt is fontos leszögezni, hogy számos baloldali, ellenzéki politikus, újságíró és politológus is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szájer bukása mögött titkosszolgálati szál húzódhat. Azonban merőben új és ijesztő fejlemény, hogy már számosan nyíltan is ki merik mondani, hogy tulajdonképp nincs is azzal semmi baj, ha egy idegen ország titkosszolgálata beleavatkozik Magyarország ügyeibe.
Az a furcsa – nem is furcsa, inkább döbbenetes – helyzet állt elő, hogy az ellenzék egy jelentős része gyakorlatilag elfogadta, sőt üdvözölte azt a lehetséges forgatókönyvet, hogy a magyar vétó miatt kaphatta a Fidesz a titkosszolgálati karaktergyilkosságot, azonban úgy gondolják, teljesen rendben lévő dolog, ha mondjuk Németország az érdekeit úgy kívánja érvényesíteni, hogy ilyen eszközök brüsszeli használatától sem riad vissza.”