„A PNL–USR-Plus koalíció nemcsak az államelnöki palotában, hanem a politikai szalonokban is a legtöbbet emlegetett forgatókönyv, azonban Orbanék számára több szempontból is megfontolandó, hogy inkább hagyják ki a leginkább kézenfekvőnek látszó szövetségest, és helyette csak az RMDSZ-t és a Népi Mozgalom Pártot (PMP) vegyék be a kormányba, amennyiben utóbbi kettő megfelelő számú mandátummal fog rendelkezni. A PNL és az USR szavazótáborai ugyanis részben átfedik egymást, így hosszú távon mindketten a másik gyengítésében érdekeltek. Ezen kívül várhatóan zökkenőmentesebb volna számukra a kormányzati munka a két gyengébb partnerrel, mint a liberális EU-s fősodortól komoly nemzetközi hátszelet kapó USR-vel.
Ahhoz azonban, hogy egyáltalán érdemes legyen a fenti kérdésről beszélni, szükséges, hogy a nemzeti liberálisok, a magyarok és a népi mozgalmiak is a most jósolhatónál valamivel jobban szerepeljenek: a PNL megszerezze – a kormánnyal automatikusan együtt szavazó 17-18 kisebb nemzetiségi képviselővel együtt – a mandátumok 37–39, az RMDSZ és a PMP pedig azok 6–8 százalékát. Erre jelenleg csekély esély mutatkozik. Valószínűbb tehát, hogy a magyar nemzetiségi pártot a kormányzati többség stabilabbá tétele érdekében hívhatják meg a koalícióba.
Amennyiben mégsem kerül kormányra Kelemen Hunor pártja, várhatóan újra felerősödik a kampány idején kevésbé tapasztalható, de a többi párt részéről általánosnak mondható RMDSZ- és magyarellenesség. Bár vannak a magyar–román viszony javítására hajló román politikusok és csoportok, a jelenlegi médiaviszonyok által uralt közvélemény nyomása lehetetlenné teszi az ő hangjuk artikulálását, így a magyar nemzetiségi érdekképviselet kormányzati pozícióból fejthető ki a legjobban.”