Az új albumodon van egy Szökőév című dal, amelyben felteszed a kérdést: ki az, aki mondja még az igazat és tiszteli a szavakat? Aki a te dalaidat szereti, alighanem éppen ezt várja el tőled.
Nem túl felemelő élmény naponta tapasztalni, hogy a szavaink lassan kiürülnek, megfosztják őket a jelentésüktől, a közbeszéd egyre durvul. Ez nem csak nálunk van így, de ez nem lehet mentség. A kimondott szó értékéről nem szabad lemondanunk, akkor sem, ha a közélet, a politika erre húzna minket.
Mit remélt egy velszi bárd? Ez a címe egy másik dalnak. Korábban, amikor az Index munkatársai felálltak, te éppen A walesi bárdokkal üzentél nekik. Ebből lett ez a szám? Itt tetten lehet érni, hogyan dolgoztok együtt Bródyval?
Ezt csak ő tudná megmondani. Amikor Tinédzser – ahogy Bródyt magunk közt hívjuk – elküldte ezt a szöveget, erősen elgondolkodtam, hogy vajon működik-e egy olyan dal, amelyben ennyire áttételes megfogalmazások vannak, amelyek kapcsolódnak majdnem pontos idézetekhez egy ikonikus Arany János-balladából. Aztán amikor erről konzultáltunk a zeneszerző Maróthy Zolival és Závodi Gabival, aki producere és szintén szerzője az albumnak, meggyőződtem arról, hogy ez lehetséges. Ezt meg kell csinálnunk. Így született ez a dal. De tény: előbb volt, hogy reagáltam az indexesek távozására. Ami egyébként páratlan, nagy hatású tett volt tőlük.
Számomra különösen ütős volt a gondolat, hogy a dal szerint a bárdok évszázadok múltán is ott vannak a helyükön – legalábbis a tudatunkban –, és ma is énekelnek tovább. Jut eszembe, mit gondolsz a színművészetis diákok kiállásáról?
Hogy nagyon klassz emberek!
Kitartanak?
Talán igen. Ha a szakma és a társadalom továbbra is támogatja őket, ahogyan ezt október 23-án is láthattuk, és ahogyan a zenészek közül sokan melléjük álltunk, akkor nem lesz hiábavaló az áldozat, amit hoznak. Vállalva, hogy erősen kétséges, lehet-e ennek jó vége. Nagyszerű dolognak tartom, hogy ezt ők figyelmen kívül hagyják, és már ilyen fiatalon tudják: egy művésznek a szabadság a legfontosabb. Az ő kiállásuk mindnyájunknak fontos példa, és tulajdonképpen már győztek, bárhogyan is végződjön ez a történet.”