Merre fordul Amerika?

„Merre fordul Amerika?

A demokrata Joe Biden győzelmével Amerika két fő irányba indulhat el. Az egyik a technokrata irány: a párt emberei megkapják a jól fizető pozíciókat, aztán megy minden nagyjából úgy, mint eddig, helyenként kicsit rosszabbul, helyenként kicsit jobban, néhány problémát megoldva, másokat szőnyeg alá söpörve. A 77 éves Joe Biden habitusához valószínűleg ez állna közelebb.

Mégis valószínűbb, hogy az USA a másik útra tér, és a győztes baloldal, a világvárosok népe nekilát a maga képére formálni az országot. És éppen ez az, amiben a jobboldal, a vidék népe reménykedhet. Mert az a világ, amit a baloldal szeretne, demokratikus körülmények között fenntarthatatlan. Az USA-ban különösen az. Ezt az országot ugyanis valóban az amerikai álom tette naggyá: hogy bármit elérhetsz, ha keményen megdolgozol érte. Most a baloldal ennek a mondatnak a második felét megpróbálja kiiktatni, és azt követeli, hogy bárki bármit elérhessen – függetlenül attól, hogy mit tett érte. És ha nem éri el, azért más a hibás.

A jobboldal évszázadok óta abból indul ki, hogy miközben a közösség is felelős a tagjaiért, elsősorban ki-ki maga felelős a saját sorsáért. A baloldal egészen mást mond: ha sikertelen vagy, a balsorsodért másban keresd a hibát. Elnyomottként tekints magadra, akit mások akadályoznak meg a boldog élet elérésében. A politikai baloldalra pedig úgy tekints, mint szövetségesedre az elnyomók elleni küzdelemben.

A baloldal elnyomókra és elnyomottakra osztja a világot, és ha a világ nem akar így felosztódni, nagyvárosi értelmiségi, egyetemi, médiapozícióit felhasználva megkonstruálja ezt a kettősséget. Fehérek és feketék, régi lakosok és bevándorlók, férfiak és nők, heteroszexuálisok és LMBTQ-emberek. És akiket az elnyomottak kategóriájába sorol, azokat fölmenti a saját erőfeszítés kötelezettsége alól – mi sem természetesebb, mint hogy szavazókat nyer velük.

Csakhogy ebbe belerokkan a nyugati társadalom, ahogy a miénk is belerokkant, amikor a szovjet rendszer államelvvé tette a baloldali ideológiát. A heteroszexualitás elnyomónak bélyegzése a család intézményét kezdi ki, a bevándorlás támogatása szétzilálja a tradíciókat, a férfi- és női szerepek megkérdőjelezése a személyiség elbizonytalanodásához vezet, a fegyelmezettség, kitartás leértékelése pedig a gazdaságot teszi tönkre.

Ez utóbbi, az amerikai gazdasági teljesítmény visszaesése, a munkanélküliség és az állami eladósodás növekedése lesz az első jele annak, hogy valami nagyon félrecsúszott Amerikában. Az igazán nagy kérdés az, hogy az amerikai polgárok miként reagálnak rá. A világnak ma még szüksége van a sikeres és erős Egyesült Államokra. A mi életünkre is hatással lesz, ami a következő négy évben ott történik.”