„Mindig álmélkodással vegyes érdeklődéssel fogadja az ember a divat új és új megjelenési formáját. Bár sokféle tudós magyarázat keletkezett a jelenségről az évszázadok során, én megvagyok róla győződve, hogy végső alapja nem más, mint a majmoktól öröklött utánozás szokása, melyen nem változtatott az, hogy őseink leestek a fáról.
Félreértések elkerülése végett, a divat nem csupán az öltözködésre, az orrpirszing viseletére, vagy a tangabugyira terjed ki, hanem gyakorlatilag mindenre, így a gondolkodásra is. A divat mindig nagy úr volt, egy bizonyos szellemi színvonal alatt, ám utánozni csak azt lehetett, amit láttak, hallottak. A különböző divatok – vitorláshajókkal, öszvérkaravánokkal – többnyire csak éves késésekkel értek el a perifériákra akkor, mikor a mértékadó helyeken már ósdinak, divatjamúltnak számítottak. Ez mára megváltozott. A technológiai haladás lehetővé tette, hogy a hülyeség fénysebességgel kerülje meg a földet, és mire felocsúdunk, mindent elborítson.