A vallás a lelkek kötőszövete

„The economy, stupid! (szabad fordításban: A gazdaság a lényeg, hülye!) – ezt írta fel James Carville politikai guru Bill Clinton kampányközpontjának falára az 1992-es elnökválasztási kampányban. Ez a kissé keménykedő felhívás figyelmeztette az elnökjelöltet és a kampánycsapatot, hogy ne tévesszék szem elől egyetlen percig sem: az átlag amerikai választót elsősorban és mindenekfelett az érdekli, hogyan áll a gazdaság, van-e, lesz-e munkahelye, mennyi fizetést kap és mennyit kell adóznia.

Ez a mondás jutott eszembe az elmúlt napok kegyetlen párizsi, nizzai, bécsi terrormerényletei után, különös tekintettel az elsőre, amelynek során egy 18 éves, csecsen származású migráns meggyilkolta és lefejezte Samuel Paty gimnáziumi tanárt. A kiváltó ok az volt, hogy a francia forradalom hagyományos hármas jelszavát – szabadság, egyenlőség, testvériség – használó gimnázium oktatója a ­Charlie Hebdo nevű szatirikus lap elhíresült Mohamed-karikatúráit mutatta be az órán, azt bizonygatva, hogy a szólásszabadság egyetemes érték, nem lehetnek előtte határok, nem állhatnak útjába korlátok vagy épp önkorlátozások.

Jól tudjuk, hogy a szerkesztőség még 2015 januárjában brutális terrortámadást szenvedett el, az akkori merénylők a szerkesztőségbe betörve számos munkatársat kegyetlenül megöltek, s tették mindezt a Mohamed-karikatúrák megjelentetése miatt. Öt évvel később sajnos még mindig ugyanezek a karikatúrák, illetve ezek iskolában való bemutatása okozta egy tanárember szörnyűséges halálát.

De most mégsem ezzel, hanem a sajtószabadság és a vallások viszonyával foglalkozom.

Vajon hogyan értelmezhető a sajtószabadság, valóban totálisan korlátlan-e? Kizárt-e, hogy létezzenek olyan témák, kérdések, dimenziók, amelyeknél mégis másféle megközelítést kell alkalmaznunk? Vagyis lehet-e olyan szempont, ami meghatározott, kivételes esetekben felülírhatja az általános sajtószabadságot, amelyet a klasszikus (nem a mai!) nyugati kultúrához tartozó emberek – mint mi is – oly nagy becsben tartunk, joggal és indokoltan? Van-e kivétel, s ha van, mi az és miért kivétel?”