A rendszerszintű diszkriminációról

„Néhány közkeletű tévedés a Black Lives Matter mozgalommal kapcsolatosan:

• Az, hogy Black Lives Matter, nem úgy fordítandó, hogy csak a fekete életek fontosak, hanem úgy, hogy a fekete életek is fontosak. Egyszer ebben lehet tévedni, de ha ezt elmagyarázzák az embernek, akkor innentől már félre akarod érteni. Kérdezd meg magadtól, hogy miért? Ha azt mondom, hogy »szép virág a tulipán«, abból sehogy nem következik, hogy csak a tulipán lenne szép, a »rózsa nem lehet szép«. Július 4-edikén sem azt mondjuk, hogy boldog nemzeti ünnepet a világ összes országának! Ami pedig az időnként erőszakossá fajuló tüntetéseket illeti: évtizedek óta demonstrálnak a feketék békésen. (Lásd Kaepernickék esetét.) Nem történt változás. Csoda, ha erőszakba megy át néha a tüntetés?
• Óriási tévedés, hogy a BLM mozgalmat valahogy a multik/liberálisok/neo-marxisták (azok amúgy kik?) gerjesztették volna. A feketék elnyomása egyidős az Egyesült Államok történetével. Az egész amerikai kapitalista modell arra épült, hogy az őslakosoktól elrabolt földön, Afrikából elrabolt emberekkel kényszermunkában termeltetünk. Az országot rabszolgatartó alapító atyák alapították, és a fekete rabszolgák nem tartoztak az »all men are created equal« hatálya alá.  És ez a polgárháború és a rekonstrukció után is így maradt. JFK azért nem tudta kiterjeszteni a New Deal társadalombiztosítási rendszerét a mezőgazdasági munkásokra és a háztartási alkalmazottakra, mert déli ültetvényesek ezt megfúrták. A hatvanas évekig masszív jogi diszkriminációval kellett küzdenie a baloldal által támogatott polgárjogi mozgalmaknak. És hiába van vége nagyon régen a rabszolgaságnak, a feketék alávetett helyzete fennmaradt. A feketék objektív elnyomása nem kitaláció, nem kellett kívülről hergelni. Évszázadok óta létező társadalmi tény. Aki nem ismeri mindezt, megismerheti Ibram X. Kendi történész professzor könyveiből: ebből és ebből például. Természetesen Nancy Frasernek igaza van, amikor azt mondja, hogy a liberálisok igen gyakran az identitáspolitikával nyomják el az osztálykonfliktusokat illetve a klímaválságot. Ebből azonban nem következik, hogy minden identitáspolitikai követelés fals vagy hamis lenne. Az amerikai feketék és ősnemzetek (first nations, azaz az »indiánok«) követelései teljesen valós, mély és jogos követelések. Ráadásul esetükben az identitás ügye intenzíven összekapcsolódik az osztályhelyzettel is. Értelmetlen azt mondani, hogy mindezt csupán a multik hergelik. A multik kétségtelenül adót csalnak, gyerekmunkát használnak, szennyeznek, stb, stb, …nem kérdés. Gyakorlatilag mindent megtesznek, amit a kormányok megengednek nekik. Ebből azonban sehogyan nem következik, hogy ne lenne helyes, amikor a feketék és az ősnemzetek követeléseit megtámogatják. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy sikkasztó nem parkolhat szabályosan. És ha mindezt azért teszik a multik, mert ezzel népszerűbbek akarnak lenni, nos akkor az nem pont arra utal, hogy az antirasszizmus ma már népszerű?

Végül még egy általánosabb megjegyzés. Hogy mindezt mennyire nem érti a magyar társadalom nagy része, az jó példa arra, hogy mekkora nagy szükség van kritikai társadalomtudományokra. Nem a »piac« igényeit állítólag kiszolgáló tudományra, hanem kritikai társadalomtudományra.”