Mindig is vágytam arra, hogy idegen nyelven is készítsek filmet, mert számomra mindig kérdés volt, hogy hogyan lehet használni a hazai tapasztalatokat. Interjú.
„A beszélgetésünk apropója az új filmje, a Pieces of a Woman, és annak a meghívása a velencei filmfesztivál versenyprogramjába. Azon kívül, hogy látja a szakma, díjat kaphat, és a többi, milyen vonatkozásai vannak egy ilyen meghívásnak, ami elsőre nem egyértelmű?
Ez egy nagyon kompetitív év, mert rengeteg filmfesztivál – köztük a cannes-i is – elmaradt, így az onnan kieső filmek mindegyike megpróbált Velencébe átkerülni. Plusz ez a fesztivál offline, és még tegnap is megerősítették, hogy az is marad, azaz hagyományos formában meg lesz tartva. Ez óriási dolog, mert most az egyetlen ilyen. Meg persze – bármilyen hülyén hangzik is – bekerülni egy ilyen múltú és rangú filmfesztiválra önmagában is nagy dolog. Igazán boldogok vagyunk.
Nemcsak Velence miatt különleges ez a film, hanem azért is, mert annak ellenére, hogy már többször dolgozott félig-meddig nemzetközi filmeken, mindig voltak külföldi stábtagok, ez viszont már egyértelműen nemzetközi projekt, amerikai és brit főszereplőkkel és így tovább. Miért volt ez fontos, hogy jutott el odáig, hogy nem magyar filmet csinál?
Mindig is vágytam arra, hogy idegen nyelven is készítsek filmet, mert számomra mindig kérdés volt, hogy hogyan lehet használni a hazai tapasztalatokat. Óriási kihívás volt ez, és nagyon büszke is vagyok arra, amit megtanulhattam ezáltal. Persze az is tény, hogy Magyarországon egy csomó olyan ellentmondásban élünk, ami kedvez a művészetnek, és amely nagyon erős tartalommá képes formálódni.
Valójában ez a film is magyar filmnek készült.
A Fehér Isten és a Jupiter Holdja után sokáig tanakodtunk, hogy mi lehetne a következő. Akkoriban Wéber Katának volt egy jegyzetkönyve, amiben volt egy cím – »Pieces of a Woman« –, mellette pedig dialógrészleteket lehetett olvasni. Annyira megindító volt a szituáció és a szöveg is, hogy rögtön rávágtam: ez legyen a következő. Be is adtuk, de sajnos elutasítottak. Így lett belőle lengyel színdarab, amely azonban meglepetésünkre megnyert mindent, amit abban az évben meg lehetett nyerni Lengyelországban. Aztán jóval később a Deeper című, meg nem született amerikai film egyik producere mondta, hogy csináljunk egy másik filmet együtt, így elküldtem neki ezt a szöveget. Ő mondta, hogy szuper, vágjunk bele, csak írjuk át Amerikára. Szóval egész egyszerűen utat talált magának az anyag, én meg mentem vele.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, valamint Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója hamarosan a helyszínre érkeznek.
A gazdasági és energetikai miniszter őszinte részvétét fejezte ki az elhunyt családjának.
