Egyszer használatos iszonyat

„Ezekben a napokban van a Hirosima és Nagaszaki ellen végrehajtott amerikai atomtámadás gyászos évfordulója, amelyről már semmi újat nem tudunk mondani, voltaképpen nem is kell, mégsem térhetünk fölötte szó nélkül napirendre, mert a lelkiismeretünk nem hagy nyugodni. Minket, az utókor gyermekeit sem, pedig mi látszólag teljesen vétlenek vagyunk, ebben legalábbis. Évről évre rituálisan elkövetjük a mentegető magyarázatokat. Például: ha nem dobják le azt a két bombát, akkor akár egymillió amerikai katona életét is követelhette volna a fanatikus japánok elkeseredett ellenállása a dzsungelben. Tehát végül is megspóroltak több százezer életet. Vagy: ha Trumanék nem mutatják meg Sztálinnak, hogy milyen bombájuk van, akkor nehezebb lett volna féken tartani a nácik legyőzésétől megittasodott vörös birodalmat.

De ez csak mentegetőzés, akkor is, ha egyes elemei tényszerűen helytállók lehetnek. Mert lett volna más megoldás, ami akkor is felmerült, de elvetették, mert az értelmes embert feltételezett volna. Lehetett volna tartani egy dermesztő bemutatót a japán és a szovjet szakértők okulására, például egy lakatlan csendes-óceáni szigeten. Tessék felvenni a napszemüvegeket, ilyen volt, ilyen lett. Környezetvédelmi szempontból persze ez is szörnyűség lett volna, de azért mégis más.”