Amtrak Joe a mesék birodalmában

„Ha küldöttekkel nem is, hiszen a koronavírus-járvány miatt jórészt otthon maradtak, de ígéretekkel tele volt a padlás az amerikai demokraták országos konvencióján. A járvány az idén óhatatlanul megtörte azt a lendületet, amelyet a két nagy amerikai párt rendszerint nyár végi konvenciója adni szokott az elnökválasztási kampányoknak. A fanfár ezúttal elmaradt, de a felszólalásokból világossá vált: a demokraták szerint Donald Trump az elmúlt négy évben mindent tönkretett, amihez csak hozzányúlt. Az elnök – állítják róla – végtelenül öntelt és hidegszívű ember, akit nem foglalkoztatnak az amerikaiak napi gondjai, legyen szó a járványhelyzettől kezdve annak megélhetési kövekezményein át a »rendszerszintű rasszizmusig«, akármit jelentsen is ez. A demokraták – ki gondolta volna? – nem megosztani akarják az amerikaiakat, hanem egyesíteni, Joe Biden pedig – ki gondolta volna? – minden amerikai elnöke akar lenni 2021 januárjától, nem csak a demokrata szimpatizánsoké. A 77 éves politikus beszédével az ígéretözön péntek hajnalra mesebeli magasságokat ért el, mintha legalábbis Luke (alias Joe) Skywalker indulna csatába a Galaktikus Birodalom ellen. Biden ugyanis nem kevesebbet ígért honfitársainak, mint hogy a fényt hozza el a sötétség helyett, ha őt választják meg november 3-án.

Csakhogy ebből a fényből az elmúlt ötven évben nem sokat mutatott meg Amtrak Joe, aki azzal érdemelte ki ragadványnevét, hogy évtizedeken át az amerikai vasutak szerelvényein ingázott otthona, a Delaware állambeli Wilmington és a washingtoni Capitolium között. A kis állam szenátoraként, majd a nála jóval karizmatikusabb Barack Obama alelnökeként húzott le egy életet, azt is ügyesen megoldva, hogy mindebből lehetőleg egyetlen karakteres momentumra se emlékezzünk. Bright guys don’t work for the goverment (Az okos fickók nem a kormánynak dolgoznak) – mondja az amerikai, és mintha Bidenre szabták volna a mondást.

Kora előrehaladtával az értelme sem lett csillogóbb; úton-útfélen megsértette a feketéket, noha számít a szavazataikra (90 százalékuk a demokratákra voksol), a nyár derekán pedig azon mulatott az internet vidám népe, hogy egy videófelvételen tényleg így mutatkozik-e be: Joe Biden vagyok, Joe Biden férje…? Obama mellett jól mutatott a 2008-as választási kampányban mindazok szemében, akik őszülő halántékot akartak látni a nyurga fiatal­ember oldalán, akinek egy kenyai ösztöndíjas volt az apja és nem rendelkezett érdemi politikai múlttal. Ugyanúgy jól mutatott, ahogy most Kamala Harris fest jól mellette mindazok szemében, akik unják a keleti parti, idős fehér férfiakat az amerikai nagypolitikában, és friss húst, bevándorlók gyermekét, nőt, színes bőrűt és nyugati partit akarnak a Fehér Ház új lakójaként látni.

Mert most Harrisé a jövő ígérete, legalábbis a demokrata oldalon, ez a közeljövőre nézve garantált. Csúfos vereséget kellene szenvednie novemberben a Biden–Harris párosnak ahhoz, hogy ez ne így történjék. Amikor ugyanis 2016-ban Hillary Clinton meglepetésre elbukta az elnökválasztást Trumppal szemben, olyan nagy svunggal jött a változás szele, hogy egy huszonéves New York-i felszolgálónő, Alexandria Ocasio-Cortez lett a demokraták új csillaga. Ő azonban nemcsak politikai múltjának hiánya okán, de az alsó korhatár miatt alkotmányosan is alkalmatlan egyelőre, hogy alelnök vagy elnök legyen.

Ha Biden legyőzi Trumpot, Harris akár tizenhat évet is eltölthet a Fehér Házban. Nyolcat alelnökként, további nyolcat pedig elnökként. Amikor Franklin D. Roosevelt – aki pedig a nadrágját nem tudta felhúzni segítség nélkül – negyedszer is választást nyert, ám nemsokára meghalt, a világháború pedig lezárult, elfogadták a 22. alkotmánykiegészítést, amely két ciklusban korlátozza az elnöki mandátumot. A jelek szerint tehát bárhol kitörhet a diktatúrapánik. De Bidennek aligha lesz szüksége rá, hogy a 22. alkotmánykiegészítés csillapítsa a hataloméhségét. Eleve egyciklusos elnöknek készül, hogy mielőbb átadhassa a hatalmat Harrisnek, vele együtt pedig a radikális baloldalnak. Egyszerűbb lett volna rögtön Harrist indítani, gondolnánk, minek is egy idős emberrel róni a felesleges köröket, de az amerikai elnökválasztást nem a Momentum székházában tartják. Ahhoz ugyanis a pénz mellett országos ismertség is kell. Trumpnak mind a kettő volt, rá is ért éppen, nyert is 2016-ban.”