„De mielőtt a gyengéiről beszélnénk, nézzük az előnyeit!
A liberális kapitalizmus legnagyobb előnye, hogy ösztönzőleg hat a műszaki fejlődésre és a technikai eredmények világszintű, gyors elterjedésére. Akinek még van emléke arról, hogy milyen nagy dolog volt Olaszországból orkánkabátot, Németországból Grundig magnót, az osztrákoktól Gorenje hűtőgépet hozni, esetleg látta a másik pólust, a moszkvai GUM áruházat a hetvenes években és ismét a közelmúltban, az csak azt mondhatja, hogy a liberális kapitalizmusnak a fogyasztó szemszögéből hatalmas az előnye, különösen a valamikori tervgazdálkodással szemben.
Az egyéni vállalkozás szabadsága, a világméretű verseny nagymértékben segíti a technikai fejlődést. Elon Musknak, saját ambíciójától hajtva sikerült megoldania, hogy a világűrbe induló rakéták indító fokozatai újrafelhasználhatók legyenek, és ezáltal jelentősen csökkenjenek az űrutazás költségei. És ha esetleg sok ötlete a mindennapi életben nem is válik be, mégis egymaga – már eddig is – jelentősen hozzájárult a technika fejlődéséhez.
Annak idején a holdraszállást az amerikaiak és a szovjetek közötti verseny ösztönözte. Máig emlékezetesek, az amerikai elnök, John F. Kennedy szavai a kongresszusban, néhány héttel Gagarin űrrepülése után: »Úgy gondolom, hogy ennek a nemzetnek el kell köteleznie magát azon cél elérése érdekében, hogy mielőtt ez az évtized elmúlik, embert küldjön a Holdra, és onnan biztonságosan vissza is hozza a Földre.« Kennedy nem érhette meg, de a cél teljesült, és akkor azt gondoltuk, hogy 2000-re már emberi kolóniák lesznek a Holdon. Nem így lett, de most Kína hívta versenyre az amerikaiakat, a nagyhatalmak között ismét beindult a presztízsverseny, és a mai húsz-harminc évesek biztos megérik, hogy az ember eljut a Marsra.
Ugyanakkor a liberális kapitalizmus által keltett igények egyre jobban igénybe veszik a Föld erőforrásait. Egyrészt az ember egyre inkább terjeszkedik más élőlények élőhelyeit kisajátítva, emiatt számos állat- és növényfaj a kipusztulás határára jutott, másrészt hihetetlen mennyiségű szemetet halmoz fel. A fogyasztói társadalom lényege, hogy fogyaszt, ha kell, ha nem. És ha valamit megun, eldobja, és vesz másikat, ami korszerűbb vagy divatosabb. A jelenség nem új, már csaknem egy évszázada Aldous Huxley így jellemezte a szép új világ alapelvét: »Ha megunjuk, el vele, így jutunk csak felfele.«”