„Azt mondta, vonattal jött Budapestre. A városon belül BKV-val közlekedik?
Igen, a négyes metróval jöttem.
Egy időre belelátott a fővárosi közlekedés működésébe a BKK igazgatósági tagjaként is.
Hatalmas benyomást tett rám ez a nyolc hónap. Világos volt, hogy a közlekedéstől él egy város, de sose tudtam – hiszen az ember nem néz utána –, hogy a fővárosi költségvetésnek mekkora részét teszi ki a BKK. Ijesztő volt látni, hogy hiába van fölfutóban a közösségi közlekedés ethosza, a járvány ezt totálisan keresztülvágja. Attól tartottam, hogy ez mélyebb nyomot fog hagyni az emberekben. Az eszem egy részével tudtam, hogy el kell jutni a munkahelyekre, de nem tudtam, mennyien lesznek home office-ban, és hogy fel mernek-e majd szállni a buszra és a metróra az emberek. A múltkor viszont autóval jöttem, mert ha nem ér véget a programom a háromnegyed nyolcas InterCity indulásáig, akkor kénytelen vagyok, és el tudom fogadni azt, hogy csak egy sávon megy a forgalom a Nagykörúton. Szerintem hatalmas húzás volt a kerékpárút.
Elég különös, hogy Pécsről kerül be valaki a budapesti közlekedési cég igazgatóságába. Önnek hogy sikerült?
Amikor az önkormányzati választáson az ellenzék jól szerepelt, a Momentum megkérdezte a tagjait, hogy ki az, aki szívesen vállalna feladatot önkormányzatokban. Én lelkileg és tudásban is erősen kötődöm az önkormányzatisághoz, ezért jelentkeztem. Kiderült, hogy a fővárosi cégek felügyelőbizottságaiba is kellenek emberek, méghozzá olyanok, akik ezt a munkát felelősen látják el. Jött egy fölkérés, hogy vállalnám-e a munkát egy fővárosi cégben. Mondtam, hogy ha igen, akkor a BKK-ban. Ez állt a legközelebb hozzám. A budapesti kapcsolatom folyamatos, és éppen a közlekedéssel összefüggően voltak olyan ismeretségeim, akikkel korábban is beszéltünk a BKK-ról. Mindez nyilván nem elég ahhoz, hogy az első pillanattól kiismerjem magam, de ahhoz igen, hogy gyorsan felvegyem a tempót. És volt még két szempont. Az egyik az, hogy ebből mit lehet elvinni Pécsre.”