A történelemhamisításról

„Most már mindenki megszólalt napjaink egyik kulcsfontosságú és a magyarság élete szempontjából elsőrendű közéleti hepciáskodásában, a trianoni békeszerződés körülményei és a szabadkőművesség összefüggésének kérdéseiben: a száj- és arcsebésztől kezdve a bukott (egyébként közgazdász végzettségű) polgármesterig. Ezzel nincs is semmi baj, mindenki mondja el, ami a szívén fekszik vagy amitől nyom az epéje.

Mai, Magyar Nemzetben közölt cikkével Tóth Gy. László emelte a tétet és engem konkrétan történelemhamisítással vádol, egy, a Népszavában korábban megjelent interjúm kapcsán. Nagyon megnyugtató, hogy a mai cikke címe szerint mindezt indulatok nélkül teszi. Egy mondatot idéz tőlem, szövegkörnyezetből kiragadva. A teljes gondolat így hangzik:

»A dolog lényege az, hogy azokban az időkben alapvetően a szabadkőművesség is nemzeti álláspontra helyezkedett. A francia, a román vagy a magyar szabadkőművesek is úgy gondolták, hogy a „nagy viharban” nekik elsősorban a hazájukat kell segíteniük. Azt, hogy a szabadkőművesek között valamiféle nemzetközi suskus lett volna, ráadásul ebben a magyar szabadkőművesek rosszabb hazafiként viselkedtek, mint például a románok, nehéz lenne történeti adatokkal alátámasztani.«

Ebből a néhány mondatból mindenki számára kiderülhet, hogy a különböző szabadkőművességek első világháború alatti szerepéről beszéltem. Erről az időszakról Raffay Ernő sem ír sokat citált, de láthatóan kevesek által olvasott könyveiben, amelyeknek fő cselekménye 1912-ben, nyolc évvel Trianon előtt lezárul: »Természetesen - főképp terjedelmi korlátok miatt - a hazai szabadkőművesség tevékenységének több fontos fejezetét nem volt módunk a maga természetességében kifejteni. E területek: a szabadkőművesség álláspontja a nemzetiségi kérdésről, a világháborúról és Magyarország világháborús részvételéről« - írta erről ő maga. (Raffay Ernő: Politizáló szabadkőművesség. Köröstárkány-Kápolnásnyék, 2019, Kárpátia Stúdió. 375. oldal)

Hogy a mondottak alapján ki hamisít: én, vagy az, aki kiragadott gondolatokhoz fűz önkényes kommentárokat, és mindenféle politikatudományi végzettség nélkül címezi és címezteti magát politológusnak, azt az olvasókra bízom.”