Nem szabad lemondani a tűzijátékról

„A kettőt nem szabad vagy-vagy kérdéssé tennünk: a Lánchíd felújítása és az ünnepi tűzijáték egyaránt fontos Budapestnek és az egész országnak. Az egyik egyszerre történelmi műemlék és fontos közlekedési útvonal, a másik egy évtizedes hagyomány, egyike azon kevés ünnepünknek, ami valami pozitív kimenetelű dolognak állít emléket és politikai szekértáborokon átnyúlva egyesíthet minket. 

Egy felelős és kompetens politikai vezetés mindkettőre biztosít forrást, kivéve legfeljebb csődközeli helyzet esetén, de tudtommal attól messze vagyunk. Amikor egyes jószándékú, de meggondolatlan kommentelők a kettőt úgy állítják be, mint ami kölcsönösen kizárja egymást, súlyos érvelési hibát követnek el. Tulajdonképpen akaratlanul a Fidesz narratívájának adnak táptalajt, ami szerint a járvány miatt egy csomó pénzt el kellett venni mindenhonnan, főleg az önkormányzatoktól, főleg az ellenzéki vezetésűektől. Miközben bőven lett volna pénz, csak épp nem oda ment, ahol tényleg számított volna.

Pont ezért nem szabad lemondani a tűzijátékról addig, amíg az elvont pénzekből valójában fideszes oligarchákat tart fenn a rezsim. Van ellenben néhány dolog, amiről szívesen lemondok.

Lemondok Kocsis Máté kézilabdaszövetségének 1,3 milliárdos támogatásáról »2020. évi szakmai programjának és a hosszú távú sportágfejlesztési stratégiájára« például annak érdekében, hogy Józsefvárostól viszont ne vonja el a kormány a felújításokra és fejlesztésre már egyszer odaítélt 1,1 milliárd forintot.

Lemondok a további sportcélokra elkülönített 9 milliárdról a szegénység felszámolásának javára. Nem elég? Rádobhatjuk még a TEK-nek juttatott 3,5 milliárdot! 

Lemondok magánkézben lévő üdülőhelyek állami pénzből való felújításáról, ha az 21 és félmilliárdos megrendelést jelent Mészáros Lőrincnek. Folytatható lenne a lista, de szerintem elég ennyi példa. 

Összegezve, amiről lemondok az Orbán Viktor, a Fidesz és az egész NER egy normálisabb politikai elit, egy tisztább közélet és egy európai Magyarország javára.”