Győztesek vagyunk – talán kicsit meredeken hangzik ez Trianon századik évfordulóján, ám június 4 üzenete nem merül ki a gyászban és a nemzeti összetartozásban. Június 4-nek sokkal fontosabb üzenete is van számunkra: az, hogy győztesek vagyunk.
„A magyarság mára már túl természetesen ölti magára a vesztes fél szerepét és elfeledkezünk arról, hogy nincs még egy nemzet, nincs még egy ország, ami ilyen történelmet és ilyen sorozatos traumákat túlélt volna. Magyarországon a második világháború óta megkopott a nemzeti büszkeség, megrendült a nagyságba vetett hit. Azonban ezt nem az elmúlt ezer évünk, hanem a kommunista, majd kozmopolita elnyomás plántálta belénk.
Trianon után egy azóta sem látott nemzeti konszenzus jött létre: a revízió vágya. A magyarság akkor mutatta meg utoljára a világnak, hogy igenis egy nagy múltú, büszke nemzet vagyunk. Vezetőink nem méricskélték a politikai hasznot, nem féltek, hanem keményen kiálltak ezeréves országunk mellett.
Ezt a nemzeti konszenzust rúgta fel a hazánkba betörő bolsevik horda és meghonosította a nemzeti megosztottságot. A kommunista uralom után joggal reménykedhettünk, hogy végre újra a nagyság útjára lépünk, de a rendszer itt maradt öröksége immár liberális álarcban tovább bomlasztotta az egyébként is gyenge nemzeti összetartást.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Széleskörű vizsgálat indult a robbanás körülményeinek feltárására.
