Ez megbocsáthatatlan

„– Szokás szerint az Európai Parlament és az Európai Bizottság is foglalkozott hazánkkal. A Magyarországról szóló plenáris vita során nem szólalhatott fel, beszéde ugyanakkor napvilágot látott. Ebben úgy fogalmazott: »az Európai Parlament ma nem a megoldás, hanem a probléma része.« Az unió kimászhat ebből a válságból? Hiszen a járvány idején is bebizonyosodott, hogy az EU-tól leginkább csak látszatintézkedésekre és EP-vitákra telik…

– Az Európai Parlament, mint minden parlament, politikai testület, és mivel a liberális-baloldali frakciók többségben vannak, hasonló támadásokra mindig is számíthatunk. Ebben nem is lenne semmi különös, ha nem rendkívüli időket és megpróbáltatásokat élt volna meg Európa és benne mi, magyarok is. Történelmi bűn, hogy az EP-képviselők nem tudtak felhagyni az egyébként teljesen alaptalan és egy nagyobb nemzetközi lejáratókampány részeként kitalált politikai támadásokkal még egy ilyen rendkívüli világjárvány idején sem, amikor minden ország a vírus elleni küzdelemre koncentrált, és életeket próbált menteni. Ez megbocsáthatatlan. Ráadásul mindezt úgy tették, hogy a demokratikus vitának még az alapfeltételét, a tisztességes eljáráshoz való jogot sem biztosították, hiszen nem hívták meg a magyar felet. A napirend összeállításakor fel sem merült bennük, hogy megszólaljon a magyar kormány képviselője! Úgy gondolták, egy liberális vitaklubot rendeznek, ahol jól elmondják egymásnak, hogy mennyire igazuk van. Akiről pedig épp szó van, az ne zavarja meg a diskurzust azzal, hogy szembesíti őket a valósággal. Már csak egy pohár jó burgundi hiányzott a brüsszeli képviselőknek, hogy tényleg jól érezzék magukat, miközben mások életekért harcolnak. Amikor bejelentkeztem, akkor az utolsó pillanatban meghívták a magyar miniszterelnököt, ám ilyen-olyan szokásra hivatkozva azt már nem engedélyezték, hogy a kormány tagjaként felszólalhassak. A jogállami értékek védelmében megjegyzem, olyan írott szabály, amely ezt tiltaná, nem létezik. Az EP balliberális, bevándorláspárti többsége által hazánk ellen hetes cikkelyes eljárás formájában indított boszorkányüldözés kezd zátonyra futni, már a vírus előtt is teljes érdektelenségbe fulladt. Frusztráltak. Mindezek mögött egyértelműen az húzódik, hogy Magyarország nemet mond a bevándorlásra, nemet mond egyes fősodrú európai politikákra, a multikulturalizmusra, és a föderalista, nemzetek feletti Európa-kép helyett egy nemzetállamokra épülő, erős európai szövetséget szeretne látni. Amíg ez a véleménykülönbség fennáll, márpedig a magyar kormány ezekből nem fog engedni, addig lesznek vitáink is, amit egyes szereplők jogi köntösbe igyekeznek bújtatni.

– A hazai és az uniós ellenzéket, ideértve sajnos néhány néppárti politikust is, a jelek szerint alapvetően az a tény zavarja, hogy a Fidesz–KDNP él a választóktól harmadszor is megkapott kétharmados felhatalmazással. Lehet-e, egyáltalán van-e értelme újra és újra elmagyarázni a kritikusoknak a demokrácia lényegét?

– Bírom a monoton munkavégzést, úgyhogy nem fogom feladni ezt a küzdelmet. Éltem külföldön, láttam kívülről is az országról alkotott képet, és a fejembe vettem, hogy próbálom megváltoztatni. Ehhez viszont használni kell az összes fórumot, beleértve különböző közösségimédia-felületeket is, amelyekkel meg lehet kerülni a fősodrú médiumok liberális véleménydiktatúráját, ahol a tényeket és a mondandónkat kényük-kedvük szerint torzítják. Mindehhez minél többünknek ott kell lenni ezeken a fórumokon, idegen nyelven megszólalni, hogy kizökkentsük a nyugat-európai újságolvasót, és lehetőséget adjunk arra, hogy más véleményt is megismerhessenek. Rendkívül káros, hogy az európai politikában egyesek úgy gondolják, a jogállamiság fogalma kisajátítható és úgy használható, hogy csak az a jogállami, aki az ő politikai véleményüket osztja, ez alapján pedig bizonyos országokat jónak minősíthetnek, másokat pedig rossznak. Ezzel nemcsak a jogállamiság eszméjének ártanak, de Európának is, mert megosztja a tagállamokat ahelyett, hogy együttműködésre sarkallná őket. Pedig Európának nagyon komoly kihívásokkal kell megküzdenie, amelyeket csak súlyosbított a mostani világjárvány. Versenyképesnek kell maradnia a globális gazdaságban, meg kell reformálnia saját működését, hogy hatékonyabbá váljon, ez pedig nem fog menni, ha egyesek árokásással foglalkoznak.”