A Népszava-karikaturista esete az „alapbetegséggel”

Protestáns lévén idegenkedem Isten vallási célzatú kiábrázolásától. A képrombolást viszont elítélem. Tiszteletben tartom ugyanis a lelkiismereti szabadságot, így helyén tudom kezelni az ilyen szakrális célzatú alkotásokat, és mint műélvező, ha arra érdemesek, gyönyörködöm bennük. 

Pápai Gábor „Krónikus” című karikatúrája, ami a Népszava minapi számában és a nepszava.hu oldalon jelent meg, engem nem gyönyörködtet, sőt… Pedig Pápai tehetséges karikaturista, és a karikatúra művészet, beleértve a politikai gúnyrajzokat.

Pápai gúnyrajza egyfajta képrombolás:

Hiszen a keresztények vallása szerint Jézus nem csak ember, hanem tőle szétválaszthatatlanul a Szentháromság második személye is, a megtestesült és bűneink terhétől megváltó Fiúisten, avagy Isten Fia. A megfeszített Krisztus ráadásul a bevégzett megváltásmű elemi jelképe is.

Bonyolult? Egy jegyzetbe gyömöszölve: igen.

Az ellenben könnyen belátható volna Pápai Gábornak is, roppant elfogultsága ellenére, hogy a vallási jelképeket békén kell hagynunk. Ha csak nem szánt szándékkal akarunk nagyot sérteni a más vallású emberen, közösségen, mint azt a Charlie Hebdo tette Párizsban a muszlimokkal. És nem azért nem kéne így tenni, mintha a kolléga életét fenyegetné valami, hiszen a Magyarországon még a „csak” politikai keresztények sem terroristák. Hanem éppen a lelkiismereti szabadság nevében, ami a szólásszabadságnál talán nem felsőbbrendű, de a gyűlöletszabadságnál vagy éppen a provokációszabadságnál biztosan.

Aki nem görgeti maga előtt a napi sajtó meg a Facebook roppant galacsinját, talán nem érti pontosan, hogy a négyujjú kezekkel fölfeszített gúnyrajz-Jézus mellett mit keres Müller Cecília országos tiszti főorvos kifigurázott alakja, amint azt nyilatkozza: „Alapbetegsége függőséget okozott”.

Nos, az ellenzék és baloldali-liberális értelmiségiek

aki a járvány ellen megszervezett, mindeddig sikeres védekezés irányítója és szimbolikus figurája. Ezért rugóznak azon is például, hogy miért mondják be az Operatív Törzs sajtótájékoztatóin a koronavírusban elhunytak alapbetegségeit, miért szerepel a koronavirus.gov.hu-n ugyanez az információ minden egyes meg nem nevezett, de felsorolt koronavírus-áldozat esetében. Többek között Gábor György vallásfilozófus, a Gyurcsány-kormány valláspolitikai tanácsadója is gunyoros posztot szentelt annak, hogy egyik elhunyt esetében a demenciát is alapbetegségként említették. De Gábor Györgynek eszébe nem jutott volna Krisztust (gy)alázni. 

Magam azt gondolom: elhibázott, mert túlzottan szakmai, túl WHO-követő kommunikáció, hogy az egyes áldozatok alapbetegségét a társadalom fejére olvassák. Legyen bár hozzáférhető, de nem kell, hogy a tömegtájékoztatás liturgikus része legyen. Orvos barátomtól tudom, ezeket az alapbetegségeket a halotti bizonyítványból másolják ki, ahol részletesen meg kell indokolni a halálhoz vezető utat, és ugye a koronavírus ritkán öl önmagában. Kifelé nincs szükség ilyen részletezésre, tehát szerintem is felejtős lehetne ez az alapbetegség-említgetés. Már csak azért is, mert senki nem hibáztatja azért a kormányt, hogy hazánkban is vannak, még ha viszonylag kevesen is, koronavírus-áldozatok. 

Viszont ugyancsak felejtős kellene legyen az olyasfajta megnyilvánulás, mint Pápai Gábor adott karikatúrája, amely bár Müller Cecíliát veszi célba, egy paszattal vallást sért, illetve oda akar kacsintani az olvasótábor keménymagjának.

Emlékszünk még Niedermüller Péter esetére? Kerületi polgármesterré választása után, antifasiszta kitüntetése előtt „rémisztő képződménynek” nevezte a „fehér keresztény, heteroszexuális férfiakat”. Ám ezt mégiscsak egy élő adásban tette; ha ugyanerről publit ír, talán lefarag abból a megfogalmazásából, amelytől utólag még Rónai Egon, az ATV műsorvezetője is elhatárolódott. Pápai viszont amilyen jól rajzol, olyan kiszámított. Nem is határolódott el senki, baloldali-liberális oldalon a blaszfémikus üzenetétől. 

Ha most Pápai Gábort meg szerkesztőit, illetve az el nem határolódó harcostársait gyűlölet célpontjává igyekezném tenni, azzal súlyos „alapbetegséget” árulnék el. A karikaturistáéhoz hasonlót.

Ehelyett inkább egy kicsit kétes, de azért bizalomerősítő hírmorzsát szeretnék a nagyérdemű tudtára adni. Mivel van némi átjárás a kétosztatú újságíróvilágban, arról értesülhettem: magán a Népszaván belül azért volt némi feszültség, titkos vita abból, hogy kellett-e ilyen karikatúrát közzétenniük a szerkesztőknek. Miről árulkodik ez az icipici, és persze ellenőrizhetetlen füles? Hogy netán mégiscsak van nálunk egy közös zsidó-keresztény gondolati és erkölcsi hagyomány.