Agyhalottak
Elég csak rápillantani a kormánypárti sajtótermékekre, érzékeljük: a parancs egy központból érkezik.
Már-már Berki Krisztián thaiföldi szambabalesete felé vennénk az irányt a nagy pangásban.
„Van úgy, hogy tényleg szó szerint nincs sehogy se. Az ember egy újságnál dolgozik, ez tényfaktumnak tekinthető, mely képletben az ember én vagyok, újság azonban mint olyan (értem ezalatt a sárga alapon új hírt, sőt híreket, ha szabad) egyáltalán nincsen; kavicsokat dobálunk az MTI-be, puhuló lábfejeinket butuska semmik csipkedik legott akárha megannyi éhező piranha. (A szívem egy nagy ördögszekér és finom remegések stb., stb.)
Az a helyzet, hogy már-már Berki Krisztián thaiföldi szambabalesete felé vennénk az irányt a nagy pangásban, csak vagyunk annyira fegyelmezettek, keresztények s valamint konzervatívak (-ok?), hogy ezt nem valljuk be.
Érzékeinken mindazonáltal a győztesek szilárd öntudatával motoz a féláras alacsonyság darázsderekú réme.”