Ravaszságok járvány idején

„A világpolitika urai – s benne természetesen az európai urak – résen vannak. Semmi nem kerüli el a figyelmüket, ami a jelen helyzetben lényegtelennek mondható, azzal viszont, ami fontos, nemigen törődnek.

Ez utóbbi egyik bizonyítéka az a gyűlöletáradat, amelyet koronavírusügyben ránk zúdítottak. Álságos aggódásuk a magyar demokráciáért ezúttal a járvány ürügyén és felháborodásuk a nálunk tapasztalható diktatúra miatt leginkább nevetségesnek mondható, bár nem feledkezhetünk el arról, hogy mindezen vádakhoz a muníciót honi, Brüsszelben sokmilliós fizetésért hazát áruló magyar ellenzéki képviselőink szolgáltatják, telehazudva az ottani, szép számú álliberális politikus fejét. A fékevesztett nyugati demokrácia képviselőinek ez idő tájt sem a járvány elleni hatékony védekezés a fő tevékenységük, nem a felsejlő gazdasági mélyrepülés lehetséges elkerülésén gondolkodnak és intézkednek, hanem – mennyire érdekes – a magyar demokrá­ciáért aggódnak. A »tényeket« olyan – nyilván Budapestről vezérelt – újságírók írják meg a nyugati újságokban, akik többnyire a nevüket sem vállalják, akiket nem lehet vitára meghívni, csak sunnyogva, elbújva vádolnak.

Gyermekmesékből ismerjük a nagylelkűségnek látszó viselkedésből fakadó csapdákat, veszélyeket, például a ravasz róka esetét a gólyával. La Fontaine meséjében a róka nagylelkűen vendégségbe hívja meg a gólyát, ám az ételt lapos tányéron tálalja a madár elé, akinek természetadta hosszú csőre persze nem teszi lehetővé, hogy hozzáférjen az ételhez. A gólya tehát pórul jár. A ravasz róka meg örül. Ám a mese végén visszakapja a kölcsönt, a gólya is túljár az eszén.”