Itt lenne az ideje egy őszinte beszélgetésnek arról, mivégre működik a magyar Országgyűlés
Vagy beszéljük meg, hogy helyettük mi hogyan és mit tudunk a közvetlen demokrácia önkiszolgáló kasszájánál bepittyegtetni.
Ahol nincs bizalom, ott semmi nincs, csak vádaskodás és bűnbakkeresés.
„Ahol bizalom van, ott minden van. Összefogás, a helyzet közös felmérése, a szakkérdések szakemberek elé utalása, politikai döntéskényszerben pedig politikai felelősségvállalás. Hatalomtechnikai, pártpolitikai haszonszerzésre irányuló hátsó célok nélkül. Ahol bizalom van, ott szolidaritás is van.
Ahol nincs bizalom, ott semmi nincs, csak vádaskodás és bűnbakkeresés. Ha nincs bizalom, pedig a helyzet sürgető volta miatt nagyon kellene, hogy legyen, ott mindenkinek a bizalom helyreállításán kell dolgoznia. De a döntő lépést annak kell megtennie, akinek a kezében a hatalom – a sorsok és javak fölötti rendelkezés képessége – összpontosul. Igaz ez akkor is, ha azt a vitát meg se nyitjuk, hogy ennek a hatalmi körnek mekkora része volt a bizalom szétzilálásában, szemben a másik, a korábbi hatalmi körrel.
A járvány miatti rendkívüli hatalom időkorlát közé szorításának a követelését a kormányoldal általában azzal hárítja el, hogy nem tudni, például három hónap múlva határozatképes lesz-e a parlament. Felettébb aggasztó lenne, ha valóban abból indulnának ki, hogy addigra talán nem marad elegendő számban olyan képviselő, aki képes megnyomni az igen vagy a nem gombot. Ez meglehetősen életszerűtlen, és Európában egyedülállónak látszó feltételezés.
A Politico című amerikai portálnál tömörebben talán még senki nem összegezte a különleges jogrend dilemmáját. »Van néhány európai uniós vezető, aki viharos időkben is képes arra, hogy különleges felhatalmazás nélkül elkormányozza országát. Vannak mások, akiknek az ellenzéke megbízik abban, hogy nem fog visszaélni az ilyen felhatalmazással. És van Orbán.«”