Egész Európát anarchiába süllyesztheti Ilaria Salis: a magyarverő nő új antifasizmust sürget
„Ez egy társadalmi és politikai kihívás. Egy európai, internacionalista kihívás” – mondta az EP-képviselő.
Több olyan terület, amivel eddig nem kellő mértékben foglalkoztunk, hihetetlen módon üt most vissza ránk.
„A mindennapi életmódunkon túl, pár hét leforgása alatt olyan falak bomlottak le a globális arénában, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt. Vegyük például az Európai Uniót és a maastrichti kritériumok kérdését! Napok alatt kiderült, hogy a korábban megszeghetetlen feltételektől, ha nem a lesajnált déli vagy keleti szomszéd, hanem a szervezet magországai kérik, igenis el lehet tekinteni. Rengeteg tanulsággal szolgál jelen helyzet a szabad mozgáshoz való jogunkat tekintve is, talán nem túlzás azt állítani, hogy a COVID-19 egyik áldozata a schengeni rendszer is.
Noha a válság közepén nem tudhatjuk, miképp változik a munka világa, de gyanítható, hogy az online munkavégzés forradalma kevesebbet fog váratni magára, mint gondoltuk. Nem beszélve arról, hogy hány, korábban egyáltalán nem megbecsült hivatás, kétkezi munka nyer új értéket. Egyúttal hány beosztásról derülhet ki, hogy nem is biztos, hogy fontossága arányos a társadalmi megbecsülésével. Számos, eddig (túl) komolyan vett elképzelésről pedig az derült ki, hogy nem csak hogy nem időtálló, de teljes mértékben rossz irány. A turizmusra építő városok gazdasági stabilitása mindenképp ilyen illúzió volt.
Több olyan terület, amivel eddig nem kellő mértékben foglalkoztunk, hihetetlen módon üt most vissza ránk. Leginkább az egészségügy, ahol megkérdőjelezhetetlenül derült ki, hogy a spanyolnátha utáni időszakban megerősödő közegészségügyi struktúrák lassú felszámolása és háttérbe tolása mekkora vétek volt. Folytonos biztonságra épült, hamis illúziók által motivált világunk egy sor fontos fogódzkodót iktatott ki. Remélhetőleg most megtanuljuk, hogy vannak olyan ágazatok, amire bármennyit megéri költeni. Rengeteget kell arról is tanulnunk, hogy mire kell koncentrálnia egy államnak, hogy meddig terjed az olyan nemzetközi szereplők valódi mozgástere, mint az Európai Unió. A nemzetközi és államközi szervezetek sokszor megmutatkozó impotenciája eddig olyan területeken manifesztálódott, ami a nyugati ember számára szinte láthatatlan volt. A harmadik világ olyan konfliktuszónáiban viselkedtek/viselkedtünk béna kacsaként, amelyek a Kínából indult koronavírushoz hasonlóan nagyon távolinak tűntek.”