Újra jönnek, konzultálnak

„Ha nehezen vagy lassan is, de azért előbb-utóbb minden titokra fény derül. Végre megtudhattuk például, miért is győzött immár három választáson– meglehetősen nagy fölénnyel – a Fidesz. Nem, ne tessék holmi csalásra, félrevezetésre vagy éppen a választási rendszer megfelelő átalakítására gondolni. Még csak arra sem, hogy ők lennének a legokosabbak. Az utóbbi tényről már a legilletékesebb rántotta le a leplet, személyesen a pártelnök-miniszterelnök, akinek persze el kell hinnünk, mennyire egyszerű a megoldás. Tehát: azért nyertek, mert az emberek úgy gondolják, ők tudják a legjobban képviselni az érdekeiket. Mindez a nemzethez intézett legutóbbi szózatából vált világossá, amit – a teljes műfaji zavarodottság jegyében – interjúnak szoktak nevezni a Kossuth Rádióban.

Midőn Orbán Viktor így érvelt a rövidesen újrainduló nemzeti konzultáció létjogosultsága, mi több, demokratizmusa mellett, egy fontos összetevőt azért valahogy elfelejtett megemlíteni. Hogy tudniillik mi az emberek, a választópolgárok, a hatalom hívei, vagyis – olvasatában – a nemzet érdeke, azt eddig is ők mondták meg és ezután is ők fogják. Enélkül ugyanis aligha tudna olyan olajozottan működni a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mint ahogy napjainkban (is) látható és éppen tíz éve megszokhattuk.

Azt már ezerszer elmondták, erre az egész kérdőíves játékra azért van szükségük, hogy „megfelelő felhatalmazás” birtokában képviselhessék a magyar érdekeket külföldön (is). Most például a börtönbiznisznek nevezett ügyben vélik úgy, hogy »revízió alá kellene venni« a nemzetközi gyakorlatot. Kétségkívül jól érzékelik, a bűnözőkkel és elítéltekkel – s hozzá az őket támogató ügyvédekkel – szemben tudnak nagy társadalmi összefogást teremteni. Hasonlóan ahhoz, mint amikor korábban a migránsok vagy a gonosz Soros György praktikái elleni küzdelmükhöz kértek és kaptak – jól felépített kampány eredményeképpen – támogatást a néptől.

A manipuláció ily módon jól bevált és gyakran használható eszköze ennek a rendszernek. Ideológiai megalapozását pedig többek között a miniszterelnök legutóbbi évértékelőjében is hallhattuk. Akkor ugyanis felidézte, hogy már „nyolc nemzeti konzultáció keretében döntöttünk a legfontosabb dolgokról”. Bizony, így együtt, mindenki, nagyjából egymilliónyian, akik válaszoltak a kérdőívekre. Hogy ez az összlakosságnak hozzávetőleg egytizede, arról ne essék szó. Aki ugyanis nem hajlandó részt venni ebben az össznépi vakításban, az nem is számít. Tény, elég sokan vannak, de nem akadályozhatják meg a pozitív gondolkodást. Abban az országban, ahol a hatalom mondhatja meg, kinek mi az érdeke, ott a kisebbség akár lehet többség is. Csak megfelelő kommunikáció és szilárd hit szükséges hozzá.

S ha valaki azt hinné, hogy ez már merő populizmus, az barátkozzon meg Orbán Viktor gondolatmenetével. Szerinte az osztályellenség új megnevezése a populista, amit bárkire rásütnek a liberálisok, amennyiben nem úgy táncol a politikában, ahogy ők elvárják. Ha pedig ez az okfejtés túl bonyolult lenne, akkor a végén ott az egyszerű megoldás. »Populista az, aki ígéreteket tesz a választóknak, bár tudja, hogy azokat nem lesz képes betartani. Aki ígéreteket tesz, és teljesíti, az nem populista, hanem demokrata« – jelentette ki a miniszterelnök. A magyarok pedig – mondta – ilyenek. Tegyük hozzá: már persze a jó magyarok, akik részt vesznek a nemzeti konzultációban, és egyáltalán, akik vakon bíznak azokban, akik a legjobban képesek képviselni az érdekeiket.”