Számomra a politika tulajdonképpen morális kérdés

„’71-es születésűként te is a kilencvenes évek under­ground generációjához tartozol, mint Kiss Tibi vagy Lovasi, de a 30Y csak a kétezres években lépett színre. Ezért érzed magad nemzedék nélküli embernek?

Ha hinnék is a generációkban, akkor sem gondolnám azt, hogy az a születési évekkel függene össze. A generációs közösség-élményt inkább a közös gondolatok, a világra való rátekintés közös pozíciója szervezi. Szóval nem arra a vonatra szálltam fel, amire ők, és nem akkor: 33 voltam, amikor az első lemezünk 2004-ben megjelent. Előtte valószínűleg nem voltam rá készen. (...)

Lehet, de Magyarországon kevés zenész hajlandó megszólalni társadalmi-közéleti kérdésekben. Az évek során változott a véleményed a közéleti szerepvállalásról?

A megszólaláshoz tér kell: olyan tér, ahol a megszólalás maga érthetővé válik. Ebben az értelemben a megszólalás lehetetlennek tűnik, mert kiszolgáltatódik egy önmagában problémás elbeszélésnek, amely polarizált módon rendezi a világot. De én nem tartozom sehová, a praktikus, önérdekű politikát nem is gondolom politikának, inkább ostoba és önző csatározásnak, és nekem nincs kedvem ahhoz, hogy bármely oldal kisajátító akaratának valami éppen használható eszköze legyek. Számomra a politika tulajdonképpen morális kérdés. (...)

2000 óta tanítasz a pécsi egyetem romológia tanszékén. Miért kezdett érdekelni a cigány irodalom?

Még gimisként olvastam Holdosi József Kányák című regényét, akiről akkor, internet híján, nem tudtam, kicsoda. Csak később, a főiskolán tudtam érdeklődni róla Fűzfa Balázsnál, aki be is mutatott neki, és néhányszor beszélgettünk, ami azért is meghatározó élmény volt számomra, mert előtte nem találkoztam olyan emberrel soha, akinek a nevét előbb láttam volna könyvborítón, mint hogy megismerhettem volna. Később tudatosabban kezdtem olvasni a cigány írók első generációját, Bari Károlyt, Balogh Attilát, Osztojkán Bélát, Lakatos Menyhértet, az utánuk jövőket, Kovács József Hontalant, Szepesi Józsefet, Glonczi Ernőt, vagy a mai kortárs magyar irodalomból Jónás Tamást, Bogdán Józsefet, Rafi Lajost. Irodalmi problémaként gondolkodtam el azon, hogyan zajlik a kánonképzés, létezik-e és definiálható-e a cigány irodalom fogalma.”