„Fiktív színjátékrészlet. Főszerepben két végvári vitéz, akiket épp kiebrudalnak Hasszán bég táborából. Vonakodnak távozni, egyikük – nagydarab, mamlasz katona – ellenáll a janicsároknak, tereptárgyakba kapaszkodik, majd hanyatt fekszik, hogy ne lehessen elmozdítani, a másikuk feldúltan narrálja a történetet.
»Mit csinálnak, maguk állatok? Á, jaj, vadállatok! Azonnal engedjék el Ákos hadnagyot! Ne álljon elém! Hozzá ne nyúljanak! Hozzá ne nyúljanak Ákos hadnagyhoz! Hárman mentek rá! Négyen! Azt a hétszázát! Engedjék el Ákos hadnagyot! Mit csinálnak? MEGLÖKTÉK! Engem is meglöktek! Ákos, jól vagy? Istenem, Istenem! Engedjék el azonnal! Ákos hadnagy fegyvertelenül fekszik a földön! FÖLDRE TETTÉK! Ne nyúljanak hozzá, mit képzelnek? Hát, megőrülök, én komolyan megőrülök ettől! Felszólítom önöket, hagyják békén! Nem csinált semmit! Csak bejöttünk ide kicsit bosszantani a jónépet. Már ezt sem szabad? Olyan uncsi az élet a végvárban… Ezek meg teljesen megvesztek. Ákos hadnagy vizet kér! Mindjárt itt a víz, Ákos. Borzalmas ez az egész. Mit csinálnak? Felemelték és viszik kifelé a táborból. Borzasztó! Úristen, Ákos! (Sírva) Úristen, nem tudok mit csinálni. Ákos, tarts ki! Hol van a mentéje? Meg fog fázni! (Balra el.)«