Hősök és pojácák

„Fiktív színjátékrészlet. Főszerepben két végvári vitéz, akiket épp kiebrudalnak Hasszán bég táborából. Vonakodnak távozni, egyikük – nagydarab, mamlasz katona – ellenáll a janicsároknak, tereptárgyakba kapaszkodik, majd hanyatt fekszik, hogy ne lehessen elmozdítani, a másikuk feldúltan narrálja a történetet.

»Mit csinálnak, maguk állatok? Á, jaj, vadállatok! Azonnal engedjék el Ákos hadnagyot! Ne álljon elém! Hozzá ne nyúljanak! Hozzá ne nyúljanak Ákos hadnagyhoz! Hárman mentek rá! Négyen! Azt a hétszázát! Engedjék el Ákos hadnagyot! Mit csinálnak? MEGLÖKTÉK! Engem is meglöktek! Ákos, jól vagy? Istenem, Istenem! Engedjék el azonnal! Ákos hadnagy fegyvertelenül fekszik a földön! FÖLDRE TETTÉK! Ne nyúljanak hozzá, mit képzelnek? Hát, megőrülök, én komolyan megőrülök ettől! Felszólítom önöket, hagyják békén! Nem csinált semmit! Csak bejöttünk ide kicsit bosszantani a jónépet. Már ezt sem szabad? Olyan uncsi az élet a végvárban… Ezek meg teljesen megvesztek. Ákos hadnagy vizet kér! Mindjárt itt a víz, Ákos. Borzalmas ez az egész. Mit csinálnak? Felemelték és viszik kifelé a táborból. Borzasztó! Úristen, Ákos! (Sírva) Úristen, nem tudok mit csinálni. Ákos, tarts ki! Hol van a mentéje? Meg fog fázni! (Balra el.)«

Aki látta az MTVA-székházban 2018 decemberében készült felvételeket, bizonyára sosem feledi Szél Bernadett és Hadházy Ákos jelenetét. A fönti mondatok kilencven százaléka szó szerinti idézet Szél erőteljes alakításából. S hogy miért helyeztük át a középkorba? Összehasonlításként.

A Soros-alapítvány által pénzelt Történelemtanárok Egylete ártalmasnak tartja, hogy az alaptantervben »előírt értékelést« kap a diák, például azáltal, hogy »hősként« említik a végvári vitézeket, ahelyett, hogy a tanuló maga alakíthatná ki az álláspontját. Ugyanakkor a Soros-egyetem genderoktatója, Pető Andrea a 2010 és 2020 közötti évtizedet elemezve a minap azt írta, »a belpolitikai élet legfontosabb eseménye a CEU politikai emigrációja Magyarországról, a legfontosabb személy pedig a magyar politikában Szél Bernadett volt«. Vagyis Szél – meg persze a CEU – az évtized hőse. Ezzel a végtelenül szubjektív értékeléssel nincs különösebb gond egészen addig, míg egy »éndöntömelhogymaéppenmilyenneművagyok« professzor magánvéleményeként olvashatja pártucatnyi híve. A probléma ott kezdődik, ha ebből akár tananyag is lehet.

Márpedig az ötlet nem légből kapott. Sőt, éppen a Történelemtanárok Egyletének lelkes támogatásával készült Magyar Bálint minisztersége alatt az az alaptanterv, amelyből – a szintén sorosista Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság sugalmazására, majd lelkes közreműködésével – egyszerűen kiszippantották a követelményrendszert.”