Mértéktartó gazdálkodás Kőbányán

„Az önkormányzati választások óta a balliberális holdudvar pozícióosztogatásba és közpénzszórásba kezdett. Mit gondol erről?

Úgy vélem, azon testületekben, ahol markáns többségbe került akár az ellenzéki összefogás, akár a kormányoldal, mindig nagyon vissza­fogottan lehet és kell politizálni. Ahol sok alpolgármestert, tanácsnokot választanak, sok bizottságot állítanak fel, ott egyértelműen az a cél, hogy a pártklientúrát pozícióhoz, álláshoz juttassák.

Kőbányán viszont más a helyzet: ön a kormánypártok színeiben lett polgármester, a képviselő-testületi ülésben viszont egy fővel az ellenzéknek van többsége.

A két oldal – bármit is jelentsen az ellenzéki összefogás – kiegyenlítetten jelenik meg a kerületben, ezért olyan struktúrát kell kiépíteni a következő évekre, amely működőképessé teszi, egyensúlyi helyzetet teremt. Itt kell megállapodnunk olyan tisztségviselők választásában, akik képesek lesznek ezt az egyensúlyt képviselni, a kerület fejlődését biztosítani.

Mit jelent programjának végrehajtása szempontjából, hogy nincs meg a képviselő-testületi többsége?

Szerintem mi az elmúlt évek programjával nyertünk: Kőbányát fejlődő pályára tudtuk állítani, a kerületet egy kiszámítható, tisztességes városvezetés jellemezte. Ezért volt hiteles a helyiek számára az a program, amit megfogalmaztunk az elkövetkezendő időszakra. Nagy csodák egyébként nincsenek: ha Kőbánya fejlesztéséről, fejlődéséről gondolkodunk, akkor akár az ellenzék, akár a mi programunkat vizsgálva ugyanazok az elemek bukkannak fel, legfeljebb prioritásbeli különbségek vannak. A célok – azt lehet mondani – közösek. Nyilván van egy-két markáns véleménykülönbség, mint például a Hős utca vagy a Mázsa téri sportfejlesztés esetében, de sikerült olyan helyzetet teremteni a képviselő-testület alakuló ülésére, aminek köszönhetően megkezdődött a párbeszéd.

Ha van nemzeti minimum, létezik kerületi minimum is?

Ha klasszikusan műveljük a várospolitikát, és nem keverjük a kerület ügyeibe a nagypolitikát, akkor a döntések túlnyomó többsége konszenzussal meghozható.”