„Trócsányi László bukása után hiába választott a magyar miniszterelnök egy brüsszeli diplomatát, Várhelyi Olivért új biztosjelöltnek, elsőre ő sem kapta meg a frakciók támogatását, és írásban kell további kérdésekre válaszolnia. Trócsányi, majd Várhelyi megakasztása komoly jelzés a magyar kormánynak: Európában többé nem veszik már be Orbán Viktor kettős játékát. Pontosan tudják, hogy potenciális veszélyt jelent az Európai Unió érdekeire mindenki, aki a magyar miniszterelnökhöz lojális.
Az írásban nekiszegezett kérdések egyértelműen azokra az ügyekre irányulnak, amelyekre a szakbizottság szóbeli meghallgatásán nem volt hajlandó egyértelmű politikai választ adni. Kérdezték Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök ügyéről is (»Mit tenne, ha egy uniós tagállam menedékjogot biztosítana egy elítélt miniszterelnöknek?«), a miniszterelnök Türk Tanácsban elmondott beszédéről (»Úgy érzi, hogy kötelezi őt Orbán Viktor Türk Tanácsban elmondott beszéde?«), és a magyar-török kapcsolatokról is.
Az ilyen aktuálisabb ügyeken kívül egy olyan kérdést is kapott, ami jól mutatja meg, hogy mit is gondolnak a magyar kormányról Európában. Arra is választ kell adnia, hogy »felfüggesztené-e az észak-afrikai és közel-keleti partnerországoknak nyújtott fejlesztési és gazdasági támogatásokat, ha a kormány megsérti az emberi jogokat, és megpróbálná-e inkább a civil társadalomnak juttatni a forrásokat?«. Szégyen, hogy önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévő, afrikai és közel-keleti országok emberi jogi és civil szabályozása lett a viszonyítása alap a közép-európai Magyarország számára, másfél évtizeddel az uniós csatlakozás után.”